Borbarát 2009. tél [antikvár]

JVÍicsoda színeváltozás! Jött hit, munka, tudás, hoztunk kémiát, fizikát, hogy magunkhoz édesgessük, a szájunkhoz simítsuk a bort. És a hegy leve néhány száz év alatt átalakult.Mi lett más azóta, hogy a parasztok túrták a földet, adták a dézsmát, hogy az uraság korcsmájában, az uraság csigerével kimosták magukból poros, izzadságtól csatakos fáradságukat, hogy kevéske bérüket elitták saját, rontott gyümölcsük mámoráért? Vajon mi változott?Mi lett más azóta, hogy az urak öntötték a bort damaszton, lepedőn, habzsolták a mégis túlélés örömét, s hullottak mély mámorba, zabolátlan orgiába, vad örömökbe, hogy borral mosták ki agyukból a tehetetlenség dühét? Vajon mi változott?Régen is pattantak kincsek a hordókból és szellentettek szagos isteneket a nyirkos pinceágak, akkor is bájt énekeltek a borba a poéták, a deákok, s az udvari bolondok. Hát akkor mi változott?Csak mi, Isten világtalan jobbágyai e tervszerűtlen teremtésben. Nem fizet s nem kap dézsmát már senki: mindössze vásároljuk a mámort. És akinek zsebében több bankó lapul, könnyen az ítélkezés képességét is magának fogja hiimi. Ám, ha nem vigyáz, könnyen tévesen látja helyét a bor körül. Akkor aztán gyorsan elszáll belőle a jobbágyok haragja, gyorsan elveszti az urak örömét, gyorsan elhagyja őt a deákok bája is. Üvegszemekkel mered a sors csillogó ajándékaira.N >pq