Dísznövénytermesztés III. [antikvár]

Lomhhullató díszcserjék Díszcserjéknek nevezzük a tőből elágazó, lombhuilató vagy örökzöld fásszárú dísznövényeket, amelyek törzset nem neveinek. (A törzset nevelő, tőből elágazó fát bokorfának hívjuk.) A cserjék ágai egyenrangúak, egyikük sem erősödik meg törzzsé (de mesterségesen, törzses fácskát esetleg nevelhetünk belőlük.) A cserjék lehetnek örökzöld tűlevelűek, örökzöld lomblevelűek és lombhullatók. A lombhullató díszcserjék lehetnek őshonosak és idegenből behozot-tak (exóták). Természetük és díszértékük alapján egyedileg (szoliter) és csoportosan (állományba) ültethetjük. Díszértéküket feltűnő (dekoratív) virágzásuk (pl. rózsa, Magnólia stb.), intenzív őszi lombszínük (pl. Cotinus), termésük (pl. Pyracantha) vagy színes vesszőik (Cornus alba) adják. • Felhasználhatjuk kiültetésre és vágottvirág-termesztésre. Klültetésre való felhasználásuk sokféle lehet: erdősávok, erdőszélek lezárása, szél- és hófogó pászták, feltöltések és rézsűk megkötése, virágos sövények, nyírott sövények, választósávok kialakítása (pl. autópályáknál).