Egyetlen út: A magyar paraszt [antikvár]

Ez az írásom röpiratnak indult és majdnem könyv lett belőle. Nem örülök e szándékom nélkül való megnövekedésének, mert így nyílván kevesebben fogják végigolvasni. Irásom azonban szinte magától nőtt, mihelyt a magot, egy gyökeres birtokreform tervét, újból belevetettem a magyar sorson, a magyar jövőn való aggodalmaim és töprengéseim szívem vérével és keserű könnyeimmel öntözött földjébe.A magyar föld kérdése épen 21 esztendeje foglalkoztat, izgat, kínoz. Első földreformtervemet 1917-ben a lövészárokban gondoltam el és vetettem papírra, hosszabb harctéri nyugalmak időközeiben. Elmondhatom, hogy a föld alatt írtam, huszárjaim építette fedezékben, ezt az első tervet s azóta soha nem volt életemnek olyan szaka és fordulata, amely eltántorított volna attól a valósággal lelkembe és idegeimbe égetődött meggyőződéstől, hogy a magyarság jövője - a fajtáé, a népé, az államé, a szentistváni birodalomé, - a magyar parasztság sorsa alakulásának függvénye. A magyar föld népének virulása hozhat csak kedvezőbb fordulatot, egy kis szerencsével új nagyságot ás dicsőséget is számunkra, az ő sorvadása pedig csak a nagy magyar célok összezsugorodását, a történelmi mértékkel mért Magyarország pusztulását eredményezheti.