Életem-családom-pályafutásom/Életem-pályafutásom I-II. [antikvár]

Szerkesztői előszó Minden családnak története egy-egy regény. George Sand A francia írónő meglátása, ha belegondolunk, valóban minden családra érvényes. Természetesen a „regény" megírása, rögzítése a legtöbbször elmarad. A Muck-Madas család történetét a XX. század erdészetének kimagasló alakja, Ma-das András az 1990-es évek elején elkezdte leírni - a család számára. Az elődök és saját maga sorsa azonban úgy összefonódott a magyar erdészet históriájával, hogy mindenképpen szélesebb nyilvánosságra, nagyobb érdeklődésre tarthat számot. Annál is inkább, mert a visszaemlékező nagy koroknak volt tanúja, sőt cselekvő részese. Minden ember hajlamos arra, hogy elhiggye: a világ vele kezdődött. Madas András diákévei, majd kárpátaljai államerdészeti szolgálata, hadifogsága azonban már sejtette: tényleg hatalmas, sodró, másokat is magával ragadó élet. Feljegyzéseiből, leveleiből és visszaemlékezéseiből ennek az elhivatott - ha úgy tetszik, eleve elrendelt - életnek a belső mozgatóit, ösztönzőit, sőt számonkérőit is tetten érhetjük. Talán tanulságul is szolgál; a kiválóság, a nagyrahivatottság hűséget, a feladatok előli kitérhetetlenséget kíván. Még akkor is, ha a bibliai Jónás elrejtőzése, elbú-jása helyenként és időnként biztosan könnyebb lenne. Madas András Oroszországból (Szovjetunióból!) való visszatérése utánra a fenti, jónási példa akár még jobban illene. De ott volt benne a belső késztetés, az isteni parancs: neked vállalnod kell a feladatokat, a nehézségeket. S mi az 1947 utáni „Dodival" ismerkedtünk meg, láthattuk erdészeti „karrierjét", elhivatottságát. Ez az időszak vetül vissza, ez kelti, keltheti fel az érdeklődésünket. Mégse feledjük: már az indulás is új, páratlan életművet sejtet. Mostanában gyakran halljuk vagy olvassuk, hogy a XX. század rövid volt, hiszen csak 1914-től 1989-ig tartott. Számunkra, magyarok számára mégis több változást hozott, mint akár a megelőző ezer év. S itt nemcsak a veszteségeinkre gondolhatunk, hanem a kitérőinkre, ha úgy tetszik, a zsákutcáinkra is. Ha a nemzet történetébe belehelyezzük szűkebb szakmánkat, az erdészet eseményeit, a fenti megállapítást csak alátámaszthatjuk. A tervgazdálkodás elméleti, az erdészek által már korábban a gyakorlatban is megvalósított - és ma is időszerű - legnagyobb alakja kétségtelenül Madas András. írásaiban azonban részletesen rámutat, akár napi pontossággal kitér rá: a „mindenható" tervek nagyon sokszor nem, illetve alig az objektív természeti és gazdasági folyamatok felisme-