Étkezési szárazborsó [antikvár]

A borsót a 62. földrajzi északi szélességi fok és a 40. déli szélességi fok között, Svédországtól Új-Zélandig, mindenütt termesztik. Elterjedését az egész világon széles körű felhasználhatósága indokolja. A borsó zöld hüvelye, vagy kifejtett zsenge maga friss zöldfőzelék. A mélyhűtött, konzervált zöldborsó télen-nyáron fogyasztható. Száraz magja egészben vagy hántolva fehérjedús néptáplálék. Az egész növényt tiszta vetésben vagy keveréktársításban zöldtakarmányként hasznosítják. A takarmányszárító üzemek kapacitásának jobb kihasználására is felhasználható. Érett magja az abraktakarmány-keverékek értékes összetevője. Hazánkban a két világháború között mindössze két típusba sorolható fajtát termesztettek: a korai "Express" és a későbben érő "Viktória" különböző magszínű és alakú változatait. Ezen kívül kisebb jelentőségű volt a lilavirágú, színesmagvú homoki borsó, a peluska.