Fajtakísérletezés 1978-1980 [antikvár]

A KISPARCELLÁS SZÁNTÓFÖLDI FAJTAKÍSÉRLETEZÉS MÓDSZEREINEK FEJLESZTÉSE 1967 — 1980. ÉVEKBEN III. rész: burgonya, napraforgó Dr. Szerafin Jenő Sorozatot kezdtünk a kisparcellás szántóföldi fajtakisérletezés módszereinek fejlődésérő: és az 1967-től bevezetett változásokról. 1976-ban elsősorban a kísérletek végrehajtásával kapcsolatos általános jellegű metodikai változtatásokat és az azokkal szerzett tapasztalatokat ismertettük. Beszámoltunk a vetésforgóról, a tápanyagellátásról, a növényvédelemről, a gyomirtásról, a betakarításról, az is métlések számáról, a vadkár elleni védelemről, a kísérletezés egységes rendszeréről, a botani kai vizsgálatokról. 1977-ben a főbb növények közül a gabona-, a rizs- és a kukorica-fajtakísérletekben beve zetett metodikai változásokról, újabb vizsgálatokról és a szerzett tapasztalatokról számol tunk be. Ebben a dolgozatban a burgonya és a napraforgó fajta-összehasonlító kísérletekben bevezetett metodikai változásokról és az azokkal szerzett tapasztalatokról számolunk be, az előzőek folytatásaként. BURGONYA A burgonyafajták értékvizsgálatának módszereiről az 1967. évi évkönyvünkben irtunk utoljára. Ismertettük az 1951 és 1964 közötti időszakban a burgonyafajták vizsgálatának főbb tényezőit. Leírtuk a vizsgálat módszerében 1964 és 1967 között kialakult újabb elveket, valamint az 1967-től bevezetett új fajtaérték-vizsgálat rendjét. Eszerint egy helyen, a Tolna megyei alsótengelici fajtakísérleti állomáson állítjuk elő a következő évi kísérletben vizsgálatra kerülő valamennyi fajia vetőgumó-szükségletét. Ez alól az elsőéves hazai fajtajelöltek esetében teszünk kivételt, azokat a bejelentés évében a nemesi-tőtől kapott szaporítóanyaggal — a szaporítás megkezdésével egy időben — állítjuk kísérletbe. A kísérleteket 4 ismétlésben 2 soros, 50 töves parcellákon, évjáratonkénti elit 1—2—3 éves utánterméssel állítottuk be. Bevezettük az AA igen korai, az A korai, a B közép- és a C késői érés szerinti csoportosítást. A megfigyeléseket egyszerűsítettük, a tenyészidő alatt morfológiai leírásra, a tő- és levélbetegségek és azok mértékének meghatározására, a gumó küllemi és kórtani vizsgálatára, az étkezési érték, valamint a tárolási tulajdonságok megállapítására. A betakarítást, a mintavételt, s a gumóvizsgálatot is egyszerűsítettük, pontosabbá tettük. Az értékeléskor a termőképességet a 4 cm-nél nagyobb gumó alapján vettük figyelembe. A gumó- és tárolási betegségeket, az étkezési tulajdonságokat különös jelentőséggel értékeltük. Az 1967-ben bevezetett és az előbbiekben vázlatosan ismertetett vizsgálati módszert 1980-ban részletesen felülvizsgáltuk, ahol szükségesnek találtuk, ott változtatásokat vezettünk be.