Fogamzás-szabályozás [antikvár]

Előszó Az ember kutatótevékenységének egyik kimagasló eredménye, hogy sikerült megismernie a szaporodás alapvető tételeit, az ivarsejtek létezését, a fogamzás lényegét, és hogy miképpen gondoskodik a természet az életképes fajok fennmaradásáról. Ez irányú munkájában egyrészt mikrosácóp segítségével képet kapott az ivarsejtek kialakulásáról, a fogamzás folyamatáról, a magzatok kihordásáról; másrészt a rendkívül finom vegyi módszerek lehetővé tették számára, hogy kövesse a szaporodással kapcsolatos életfolyamatok egymást követő láncolatát. A fogamzás titkának megfejtése, az ember ismeretfejlődésének fontos lépése volt, amellyel nagy különbség létesült közte és földünk többi élőlénye között. Míg a többi élőlény szaporodását kizárólag a szervezet ösztönei és az őket befolyásoló környezeti hatások szabják meg, addig az ember ivarszervei működésének és a fogamzás folyamatának ismeretében napjainkban már hathatósan belenyúlhat ebbe a tevékenységébe, és meghatározhatja utódainak számát. Az idők folyamán kutatásai során egy különálló tudományág, a szaporodásbiológia alakult ki, amely intenzíven foglalkozik az élőlények szaporodási életfolyamataival és termelési viszonyaival. Szaporodási ismeretei az embernek nemcsak azért fontosak, hogy saját fajának szaporodását, avagy egyénileg családtervezését szabályozni tudja, hanem sikeresen belenyúlhat a környezetében lévő hasznosnak vagy károsnak bizonyuló állatok és növények termelési viszonyaiba is. Az embernek az elmúlt évszázadokban már nagy szerepe volt a különféle állatfajok szaporodásában, életben tartásában és kihalásában. Az egyes körülírt területeken kialakult „természetes egyensúly"-ba sok helyen céljainak megfelelően belenyúlt, irányítva az ellátását szolgáló állatok és növények termelési lehető-