Halálos fogás [antikvár]

ElőhangA hajó kálváriája akkor kezdődött, amikor a kapitány a kabinjában pihent. Reggel nyolc óra volt; a kora decemberi szürke hajnal sápadtan derengett át a fekete alaszkai éjszakán. A kávé és a cigaretta megtette a hatását: a kapitány amúgy sem volt valami jó alvó, de ez az éjszaka még a szokásosnál is rosszabbnak bizonyult. A hajó 6 méteres hullámok között bukdácsolt a 60 csomóval (több mint 100 kilométer per órával) süvítő sarkvidéki szélben. A kapitány négy órán át forgolódott félálomban, ahogy a hánykolódó hajó újra meg újra a falnak lökte.Ö és háromfős legénysége Dutch Harbortól északkeletre tartott a Be-ring-tengeren, hogy felhúzzák a néhány nappal korábban kihelyezett rákfogó kosarakat. Előző este a kapitány állt a kormánykeréknél. Hajnali háromkor engedte át a terepet a matrózoknak, akik egymást váltva őrködtek a hídon, amíg ő megpróbált aludni egy kicsit a kabinjában. De nem jött álom a szemére. Szinte megkönnyebbült, amikor meghallotta a szaporán döngő lépteket, ahogy valaki leszalad hozzá a kormányállásból. Valami nyilvánvalóan nem volt rendben, és így legalább ürügyet talált arra, hogy kikászálódjon az ágyából. Az ajtó kitárult.- Elment az áram! - lihegte Krist. - A kormány, a rádió semmi sem működik!A kapitány átlendítette a lábát a keskeny ágy peremén, és felpattant. Norvégiában nőtt fel, a háború alatt; amikor a faluját elfoglalták a nácik, a rendíthetetlen britek példája adott neki erőt, akik megesküdtek, hogy soha nem adják fel. A vasakaratú miniszterelnök, Winston Churchill igazi hős volt számára, akire egész életében felnézett. A kapitány papucsbaELŐHANG U