Harc az aszály ellen [antikvár]

ELŐSZÓ Az aszályok a Szovjetúnió sztyeppés és erdőssztyeppés körzeteiben időszakonként megismétlődaek és nagy károkat okoznak a mezőgazdaságnak. Országunk élenjéró tudósai közül Dokucsájev, Koszticsev és Viljamsz tudományosan megalapozott rendszert dolgoztak ki azokról az agronómiai rendszabályokról, amelyek az ilyen elemi csapások elhárítására alkalmasak. Azonban a tőkések és földbirtokosok uralma és a szétforgácsolódott apró parasztgazdaságok mellett, mely utóbbiakat a földbirtokosok és kulákok rablógazdálkodása fojtogatott, az aszály leküzdhetetlen volt. Csak a Nagy Októberi Forradalom vetette meg az alapját az aszály és a forró, száraz szelek elleni tervszerű harcnak, amely az agronómiai tudomány legújabb vívmányain, az előrehaladott gyakorlaton és a mezőgazdaságnak a legtökéletesebb termelőeszközökkel való ellátásán alapul. A Szovjetúnióban az aszály elleni harc kérdéseire pártunk, a kormány és I. V. Sztálin elvtárs maga is állandó figyelmet fordítottak. A párt XVII .kongresz-szusán I. V. Sztálin elvtárs mondotta: „Óriási jelentősége van annak, hogy a volgántúli vidék keleti kerületeiben erdőket ültessünk és erdővédő öveket létesítsünk."' ^ I. V. Sztálin: A leninizmus kérdéseL Szikra 1948. 479. o.