Hogyan lettem téesz tag? [antikvár]

A TOT által meghirdetett: „Hogyan lettem téesztag" című pályázati felhívásra kétszázötvenen fogtak tollat és írták meg történetüket. Volt 22 éves pályázó, a legidősebb pedig 87 éves. Nemcsak a téeszbe-lépés időszaka fogalmazódott meg a pályamunkákban, hanem egy egész életút, őszintén, közvetlenül. A pályaművek tanúsága szerint azok az idősebbek, akik még a maguk bőrén tapasztalhatták, hogy milyen keserves sors jutott a zselléreknek, a néhány holdas szegény parasztnak, akik átélték a szomorú múltat, azok tudják igazán értékelni a jelent, a biztonságot, a nyugdíj által biztosított tisztes öregkort. A fiatalabb nemzedéknek a szülők, nagyszülők elbeszéléseiből van fogalmuk a régmúlt időkről, bár azt is gondolhatják, hogy a történetek eltúlozzák a hajdan volt nyomort. Pedig ha tudnák, hogy az emlékek inkább szépülnek, a valóság sokkal keservesebb volt... A pályázatok jól tükrözik azt a technikai fejlődést, ami a mezőgazdasági termelő munkában bekövetkezett. Most sem könnyű a paraszti munka, de milyen különbség van a vegyszeres gyomirtás és kapálás, a kombájnolás és marokszedés, kötélvetés, kötözés, masinálás között! Azok is, akik a szövetkezeti mozgalom kezdetén keservesen próbálták a nyilvántartás bonyolult műveleteit, ma már okos gépek segítségével végzik munkájukat.