Információs rendszerek a közös agrárpolitika szolgálatában [antikvár]

Tartalomjegyzékében ceruzás jelölésekkel. Fedlapján kis repedezéssel.
Előszó: Az Európai Unióhoz való csatlakozás sok szempontból megváltoztatta a magyar agrárgazdaság helyzetét. A mezőgazdaságot, ha az uniós támogatásokhoz hozzá akarunk jutni, akkor a Közös Agrárpolitika által meghatározott módon kell irányítani, átláthatóvá kell tenni, s a gazdálkodási támogatási rendszert széles körű, ellenőrizhető információs rendszerekre kell alapozni. Az agrárinformációs rendszerek kiépítése és használata terén Magyarország jelentős lemaradásban volt az ezredforduló első éveiben, ami nagymértékben hátráltatta a párbeszédet az Európai Unióval. Ezt a lemaradást többé-kevésbé sikerült ledolgozni, amelynek az alapját öt nagy makrogazdasági információs rendszer jelenti. Ezek a Statisztika, a Tesztüzemi Rendszer, a Piaci Információs Rendszer, az Integrált Igazgatási és Ellenőrző Rendszer, valamint a Mezőgazdasági Számlarendszer. A könyv ezen információs rendszereket mutatja be tartalmi, felhasználói oldalról. Ezek az információs rendszerek működnek, s működtetésük alapvető feltétele az országnak, a magyar agrárgazdaságnak, mert nélkülük az agrár- és vidékfejlesztési EU-s támogatások felhasználása lényegében lehetetlenné válna. A Közös Agrárpolitika és az információs rendszerek elveit, tartalmát nem csak azok fejlesztőinek, üzemeltetőinek kell ismerni, hanem az ágazatot irányító alsó és középszintű vezetőknek, az EU-s forrásokra pályázóknak és azok felhasználóinak is. Bár több ismertető jelent már meg az egyes rendszerekről és szabályokról, azok nem adtak egységes szerkezetű, a nem szakemberek számára is áttekinthető ismereteket a Közös Agrárpolitikáról és az információs rendszerekről. Kapronczai István célkitűzése az volt, hogy közérthető kézikönyvvel segítse az agrárintézményekben dolgozó szakembereket, s ugyanakkor tankönyvvel a jövő generációt az európai uniós agrárpolitika és az azt támogató információs rendszerek jobb megértésében. Megítélésem szerint a szerzőnek ezt a kettős célkitűzést sikerült megvalósítani, s remélem, hogy hiánypótló munkájával jelentősen hozzájárul a magyar mezőgazdaság beilleszkedéséhez az Európai Unió mezőgazdasági rendszerébe. A könyvet melegen ajánlom nem csak a jelenleg az agrárágazatban dolgozóknak, hanem a felsőoktatásnak is, mert a jövő szakembereinek minél előbb el kell sajátítani az európai uniós szabályokat, ami az egyik feltétele a magyar mezőgazdaság felemelkedésének. Harnos Zsolt akadémikus