Jobbágyfelszabadítás 1848 [antikvár]

Ezekben a napokban 150 évvel ezelőtt minden megyében két-három tagból álló deputációk járták a törvényhatóság mezővárosait és falvait. A május elsején vagy másodikán ülésező megyei közgyűlések, pontosabban a frissen megválasztott megyebizottmányok indították őket útra. Azt tették feladatukká, hogy tájékoztassák a népet azokról az új törvényekről, amelyeket a pozsonyi országgyűlés márciusban és április elején alkotott, Ferdinánd király április 11 -én szentesített, az említett közgyűlések hivatalosan kihirdettek és ezzel hatályba léptettek. Közelebbről az volt a küldöttségek rendeltetése, hogy a szóban forgó törvényeket, mindenekelőtt azokat, amelyek a népet legközvetlenebbül érintették, így az úrbéri szolgáltatások és az egyházi dézsma megszüntetését, az adókötelezettségnek és a jogegyenlőségnek minden országlakosra kiterjesztését, a rendvédelmi feladatokra hivatott nemzetőrség felállítását és a törvényhozók megválasztására jogosultak körének kiszélesítését, illetőleg a bővítés mértékét - túlmenően a puszta kihirdetésen - elmagyarázzák és értelmezzék. Magukról a roppant horderejű változásokról ugyanis az előző hetekben már a legeldugottabb falvak is tudomást szereztek. A szájról-szájra terjedő hírekből, az országgyűlési eseményekről beszámoló újságokból, amelyeket a helybéli tanítók, jegyzők, esetleg papok olvastak fel a lakosoknak, Batthyány Lajos előbb deszignált, majd kijelölt miniszterelnök körleveleiből, és nem utolsó sorban azoktól a megyei tisztviselőktől, akik a rend megőrzésén buzgólkodva tettek a gondjaikra bízott területeken körutakat. Igy hát a deputációk látogatása, illetőleg az új törvények születésének a híre nem érte a népet váratlanul. A kezdeti izgalom már csillapodott, és apadóban volt a lelkesedés először magasra csapó hulláma is. Most már valóban az új törvények értelmezése került előtérbe. Az értelmezés pedig helyenként és azokban, akik többet vártak, hiányérzetet is keltett. Erre és ennek egykorú kifejeződésére építettek és építenek ma is mindazok, akik fanyalogtak vagy fanyalognak az 1848-as jobbágyfelszabadítás módja, mikéntje és határai miatt. Akik nem eredményeit tartják elsődlegesnek, illetőleg csak a „jó-jó, de" formulával szeretnék kisebbíteni azokat. Akik számára csupán azok a problémák fontosak és érdekesek, amelyek 1848 márciusa után is élők maradtak.