Kémia alkalmazása a mezőgazdaságban és a növényélettanban [antikvár]

Alexander von Humbolthoz Az 1823. évi párizsi tartózkodásom idején alkalmam volt a Howard-féle ezüst és higany vegyületekről, első' munkámról a Királyi Akadémián beszámolni. A július 28-i ülés végén, amikor a preparátumaim összecsomagolásával foglalatoskodtam, az Akadémia tagjai közül egy férfi beszédbe elegyedett velem és terveimről érdeklődött. Úgy váltunk el, hogy én tapasztalatlanságból és félénkségből meg sem mertem kérdezni, kinek a kegyeiben részesültem. Ez a beszélgetés lett az alapköve jövendőmnek. Az Ön személyében, Alexander von Humbolt, hatalmas mecénást és barátot szereztem. Ismeretlenként és ajánlások nélkül egy városban, ahol a világ minden részéből oly sok ember jön össze, nagy nehézséget jelent a kiváló és híres természettudományos kutatókkal közelebbi személyes érintkezésbe kerülni. Ettől a naptól kezdve azonban számomra valamennyi ajtó, valamennyi intézet és valamennyi laboratórium nyitva állt. Az az élénk érdeklődés, amivel Ön felém fordult, egyben örökké szeretett tanáraimnak, Gay-Lussac-nak, Dulong-nak és Thenard-nak a bensőséges barátságát is jelentette nekem. Az ő bizalmuk egyengette utamat olyan tudományterületre, melyet 16 év óta művelni törekszem. Számosan vannak, akik hozzám hasonlóan tudományos céljaik elérését az Ön védelmének és jóakaratának köszönhetik! A vegyész, a botanikus, a fizikus, az orientalista, a Perzsiába vagy Indiába utazó, a művész, valamennyien azonos jogokkal rendelkeztek és azonos védelmet élveztek. Ön előtt nem létezett nemzetek és országok szerinti különbség. Hogy mit köszönhetnek Önnek az egyes tudományágak, az nem jutott a világ tudomására, csupán valamennyiünk szívében olvasható. Engedje meg, hogy a legbensőségesebb tisztelet és a legtisztább, legőszintébb hála érzelmeit nyilvánosan is kifejezésre juttathassam. Ez a kis mű, mellyel kapcsolatban veszem magamnak a merészséget, hogy Önnek ajánljam, valójában sajátomnak mondható-e? J. Ingenhouss "A növények táplálkozásá-"ról szóló cikkéhez 42 évvel ezelőtt írt bevezetését olvasva úgy tűnik nekem, mintha az Ön nézeteit tulajdonképpen tovább boncolgattam volna. Mintha csak azt bizonygatnám, amit a melegszívű és mindig hűséges barát, az évszázad legtevékenyebb természettudósa mindarról ami igaz, szép és fennkölt, kimondott és megindokolt. 1837-ben a British Association for the Advancement of Science egyik ülésén Liverpoolban azt a megtisztelő megbízatást kaptam, hogy a szerves kémia területén meglévő ismereteink állapotáról jelentést készítsek. Javaslatomra a Társaság elhatározta, hogy a Párizsban élő Dumas urat, az Akadémia tagját is felkéri a velem való ebbeli együttműködésre. Ez volt az indítéka jelen mű kiadásának, melyben a szerves kémia kapcsolatát mutatom be a növény élettannal és a növénytermesztéssel, valamint a szerves anyagok erjedését és rothadását, ül. elbomlását taglalom.