Lótenyésztés (rossz állapotú) [antikvár]

Részlet: Bevezetés A ló népgazdasági jelentősége A ló mint erőtermelő A ló elsősorban erőtermelése révén tett szert gazdasági jelentőségre. Kisebb vagy nagyobb termetű, de feltétlenül szívós, csontos, szilárd szervezetű példányai kitűnően használhatók a mezőgazdaságban. Megbecsülhetetlen gazdasági állat a ló különösen olyan vidékeken, ahol a lakóháztól távol esnek a művelés alatt álló földek, s így a munkaidő kellő kihasználása érdekében gyorsabb ütemben kella munkaerőnek oda- és visszajutni. Kormányozhatósága, élénkebb vérmérséklete és ezzel kapcsolatos nagyobb mozgékonysága révén bizonyos talajművelő (porhanyítók, kapálógépek) és egyéb gazdasági eszközök (szénaforgatók, aratógépek stb.) vontatására, továbbá távoli fuvarozásokra a ló alkalmasabb, mint más igavonó állat. A hőséget jobban tűri, mint a kérődzőkben. Jeges, síkos, köves és göröngyös utakon is biztosan jár. Különösen becses a mezőgazdasági üzemben akkor, mikor az utak fagyosak s így a hasítottkörmű igavonók még patkolva se tudnak dolgozni. Ezért a ló munkanapjainak számát évente 300-ra, a szarvasmarháét pedig csak 250-re teszik. A lovat az itt felsorolt előnyeinél fogva kisebb-nagyobb számban minden mezőgazdasági üzem igénybe veszi, jóllehet takarmányozási és használati (szerszám, patkolás stb.) költségei körülbelül 25 százalékkal nagyobbak, mint a szarvasmarháé, másrészt jóval nagyobb a benne rejlő érték amortizációja és kockázata is.