Magyar Állatorvosok Lapja 1962. augusztus [antikvár]

MAGYARUl VlllimiMIK LAPJA/Q-z llaloroosludomáyiyi ^jf-őiskola 175 éoes jubileuma eléEbben az évben, szeptemberben a magyar állatorvosképzés megindulásának és így Főiskolánk megalapításának is 175 éves évfordulóját ünnepeljük. Hiszen Főiskolánk fokozatosan, lépésről-lépésre alakult ki abból az állatorvosképző intézményből, amely Tolnay Sándor vezetése alatt 1787-ben kezdte meg működését.A fejlődés különösen kezdetben a politikai és gazdasági viszonyok mostohasága miatt nem volt gyors és zavartalan. A fejlődésnek azonban szükségképpen végbe kellett mennie, mert az elmúlt két évszázadban állattenyésztésünk fejlődése és az állatforgalom igényei mind nagyobb mértékben kívánták meg az állategészségügyi szolgálat kiszélesítését és az állatorvosi tudománynak modern természettudományos szemlélet alapján való fejlesztését. Szerencsére mindig voltak oktatási intézményünk tanári karában olyan kiváló tehetségű férfiak, akik az állategészségügy és az állatorvosi oktatás nagy jelentőségét felismerték, és rendíthetetlen akarattal, a tudomány iránti lelkesedéssel átsegítették intézményünket a nehézségeken és munkájának újabb és újabb lendületet adtak. A nagy szervezők közül különösen kiemelkedik Hutyra Ferenc, akinek vezetése alatt és iránymutatása szerint Főiskolánk jelen századunk első felében gyors fejlődésnek indult, és nemcsak rangjában, hanem oktató-kuta-tó munkájában is egyetemi színvonalat ért el, s tiszteletre méltó helyet foglalt el a világ állatorvosi felsőoktatási intézményeinek sorában.Főiskolánk a felszabadulás után leküzdve a háborús pusztítás és az anyagi veszteségek okozta nehézségeket dolgozó népünk támogatásával lendületesen fejlődött tovább, fokozta oktatói tevékenységét, tökéletesítette és kiszélesítette gyakorlati oktatását. Főiskolánk a tudományos kutatás egyes területein is olyan eredményeket ért el az elmúlt években, amelyek hathatósan segítették elő állattenyésztésünk fejlődését, és a hazai, valamint a külföldi tudományos körök elismerését is elnyerték. A szocialista mezőgazdasági nagyüzemekmegalakulása új feladatok elé állította állatorvosainkat. Az eddigieknél is jobban előtérbe lépett a prevenció jelentősége, mégpedig nemcsak a fertőző, hanem a parazitás, az anyagforgalmi és a felnevelési betegségek, valamint a meddőség elleni küzdelem területén is. Állatorvosaink ma már nem végezhetik állategészségügyi vagy népegészségügyi munkájukat elszigetelten, hanem szervesen be kell illeszteni azt az üzemek egyéb dolgozóival együttműködve a mezőgazdaság, az állattenyésztés vagy az élelmiszeripar üzemmenetébe. Ezért fokozott állattenyésztési, élelmiszerhigiéniai és bizonyos mértékű növénytermesztési, üzemszervezési, közgazdasági és társadalomtudományi ismeretekkel is kell rendelkezniük. Mindezek az új feladatok bizonyos módosításokat tettek szükségessé tantervünkben, és anélkül, hogy a természettudományi alaptárgyak és a hagyományos állatorvosi tárgyak oktatásának mélységét csökkentettük volna, több új tárgyat vezettünk be. Megindult Főiskolánkon a szakállatorvos-képzés is.Jubileumunk alkalmából, amikor visszatekintünk a megtett útra, hálatelt szívvel emlékezünk meg azokról, akik kutató, oktató és szervező munkájukkal Főiskolánk fejlődését előmozdították.Nagy és lelkesítő tradícióink vannak. Ezekhez a tradíciókhoz hűek máradunk a jövőben is, de mindig alkalmazkodunk oktató és kutató munkánkban az élet által felvetett új követelményekhez, mert hiszen e nélkül nincs haladás és fejlődés. Reméljük, hogy Főiskolánk továbbhalad az elődeink által kijelölt úton, és munkájával a jövőben is hozzájárul népgazdaságunk és az állatorvosi tudomány fejlesztéséhez.Sályi Gyula dr. egyet, tanár, az Állatorvostudományi Főiskolaigazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja