Magyar mezővárosok a XV. században [antikvár]

BEVEZETÉS A városok fejlődésük korai szakaszától kezdve idegen testként ékelődtek a feudális társadalomba. Igaz, hogy a céhes kézművesség formájába szorított termelés hosszú ideig megőrizte feudális jellegét, s a városi testületi tulajdon, a kézművesség hűbéri szervezete a földbirtok hűbéri tagozódásának hasonmása volt. De míg a hűbéri birtok naturális gazdasága egy bizonyos fejlődési fokon túl képtelen volt további haladásra, a város a kötetlenebb tulajdonforma, a fejlődés fő mozgatójává váló árutermelés révén a feudális társadalom átalakításának fő tényezőjévé vált. A városi polgár termelésének célja a csere. Árujának értékesítéséhez egyre nagyobb piacra van szüksége, s így mind szélesebb körzetben bomlasztja az önellátó feudális gazdálkodás formáit, terjeszti és teszi uralkodóvá az áru-és pénz viszonyokat. Mennél sűrűbb egy ország városhálózata, annál gyorsabban válik uralkodóvá az árutermelés. A pénz nemcsak a városi polgár felszabadításának fegyvere volt. A pénzgazdaság fokozódó térhódítása megszüntette a földesúri nagybirtokot mint termelő szférát, s a földesúrnak alávetett jobbágyokat meghatározott járadékot fizető bérlőkké, nagyjából szabad emberekké tette. A pénz tehát mindenütt aláásta a feudális viszonyokat, a legkínzóbb feudális gátak eltávolításával lehetővé vált az egyszerű árutermelés viszonylag akadálytalan fejlődése, mely előkészítette a talajt a tőkés viszonyok kialakulására a feudális társadalmon belül. A nemesség, s elsősorban a feudális rend legfőbb támasza, az egyház már igen korán, a városok kialakulásának pillanatában félelmetes ellenséget látott a szabadságukért síkraszálló polgárokban. A laoni polgárok harcát megörökítő Guibert noyoni apát így kiált fel: ,,Ez új és szerfelett gyűlöletes szó: kommuna azt jelenti, hogy minden jobbágy, a jobbágyok szokásos adóit egyszer egy évben rój ja le, s a törvények megszegéséért bírságot tartozik fizetni."1 1 Guiberti abbatis de Novigento De vita sua. Rec. des Hist. XII. 250. 1.