Mezőgazdasági érdekvédelem a rendszerváltás után 1989-2009 [antikvár]

Előszó Húsz éve, 1989. december 12-én a mezőgazdasági szövetkezetek VI. kongresszusának küldöttei megszavazták azt a határozatot, amely kimondta a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának a megszüntetését és általános jogutódjaként a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) megalakítását. Két évtized már történelmileg is mérhető idő. Különösen az, amikor maga a történelem formálódik. A kongresszus az ország fél évszázadon belüli harmadik rendszerváltásának előestéjén tanácskozott, átérezve az időpont fontosságát és döntéseivel hozzájámlva a történelmi sorsfordulóhoz. A VI. kongresszus maga is egy folyamat betetőzése volt. A mezőgazdasági szövetkezetekben a rendszerváltást már több mint egy évvel megelőzően megindult a reformmozgalom. Ennek első intézményes megjelenése az a 1989. febmár végén tartott szövetkezeti konferencia volt, amely elhatározta a rendkívüli kongresszus összehívását. Ezzel párhuzamosan került sor előbb az agrár-reformkörök szervezésére, majd az Agrárszövetség megalakulására. Ez a reformfolyamat annak a szövetkezeti demokráciának a kiteljesedését jelentette, amely a mezőgazdaság kétségtelenül erőszakkal végbevitt átszervezése ellenére legalább külsőségeiben, majd a szövetkezetek konszolidálódásával és a bennük végbement generációváltással egyre inkább ténylegesen is érvényesült. Az utólagos kritikákkal szemben a magyar mezőgazdasági szövetkezetek többsége nemcsak gazdaságilag volt sikeres, hanem társadalmilag is elfogadottá, a vidék társadalmának alapintézményévé vált. Nem rajtuk múlott, hogy a hatalom az erősödő gazdasági és ennek következtében a politikai válság terhét jórészt a mezőgazdaságra hárította, ami elsősorban a szövetkezetek működőképességét érintette. A mezőgazdasági szövetkezetek az érlelődő rendszerváltástól a mezőgazdaság számára új perspektívákat, a szövetkezetek és tagjaik számára önállóságot, biztonságot, javuló életszínvonalat és az addig elért eredmények megbecsülését reméltek. Ezek elérését, érdekeik képviseletét és védelmét bízták az új szervezetre. Az elmúlt két évtized nem teljesítette be a szövetkezeti várakozásokat. A mezőgazdaság a politikai harcok tárgyává, a szövetkezetek ezek célpontjaivá váltak. A nem várt fejlemények megerősítették az érdekképviselet fontosságát és szerepét, ha nem is a tervezett módon. A MOSZ - mint a legnagyobb és legtapasztaltabb mezőgazdasági érdekképviselet - akaratlanul is a mezőgazdasági ágazat egésze érdekeinek képviseletét volt kénytelen felvállalni, miközben napi - de mindmáig tartó - harcot kellett folytatnia a tagjai érdekeinek védelmében is. Két évtized után visszatekintve, szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy ez az érdekképviseleti szervezet - beleértve természetesen nemcsak az országos, hanem a területi és ágazati-szakmai szervezeteit is - eleget tett a küldetésének. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenben sikeres volt, de azt igen, hogy mindig megtette és elérte azt, ami az adott körülmények között lehetséges volt. A valóság számos esetben visszaigazolta a MOSZ kezdeményezéseinek megalapozottságát akkor is, amikor a politika elvetette azokat.