Mezőgazdasági és fermentációs iparok [antikvár]

' íi ff-1. KEMÉNYITŐIPAR1,1. A keményíts tula.ldonsáKai1.1.1.A kemén-yltő kémiai felépítéseA keményítő a növényvilágban a cellulóz után a legnagyobb mennyiségben előforduló poliszabarid. Teljes hidrolízise glükó^t^ eredményez. A részleges hidrolízis és az enzimes hidrolízis maltózt eredményez, ebből következik, hogy a keményítőben a glükóz anhidrid-részek 1-4 kötéssel kapcsolódnak. Az előforduló kötésekről és a láncok hosszúságáról további felvilágosításokat lehet nyerni a keményítő metilezésével és a metilezett keményítő hidrolízisekor felszabadult termékek meghatározásával. A termékek között legnagyobb mennyiségben 2,3,6-trlmetllglíikopüranóz található, ami a lánc közben 1-4- kö^sben résztvevő tagoktól származik. Kisebb mennyiségben6-tetrametilglükopüran6z fordul elő. Ez a nemredukáló láncvégeken elhelyezkedő^glükózegységektől származik. Végül kimutatható 2,?- dimetilglükopüranóz, ez láncelágazási helyeket képvisel, tehát olyan glükózanhidrid tagot, amely részt" vesz az 1-4 kötésű láncban és a 6-os hidroxilatomjához^Ij^ kötés-sel egy másik lánc ^pcsolódlk. Az l-es szénatomon metilezett származék a hidrollzistermékek között nem mutatható kl, a hidrolízis körülményei között a félacetálos hidroxil felszabadul. A 2,3^4^6 tetrametilszéurmazék mennyiségéből következtetni.lehet a végcsoportokszámára. A végcsoport meghatározás másik módszere a perjodátos oxidáció. A keményítő perjodátos oxidác^jánál felszabadiiló hangya- ^ \ sav titráláisával határozhatók meg a láncvégeken elhelyezkedő glükóz- ) anhidriddé Éhségek,~~1.1.2.- k keméaTitő frakcióiA keményítő nem egységes anyag. Frakcionálásával két komponens választható el: az amilóz és az amilopektin. A két komponens elválasztása több módszerrel végezhető.- 5 -