Mezőgazdasági munkagépek II. [antikvár]

Szemes terményeket betakarító gépek A betakarítógépek fejlődése Szántóterületünk majdnem 35%-án termelnek a mezőgazdasági üzemek kalászos gabonaféléket, és megközelítően azonos arányú területen termesztenek kukoricát. Érthető, hogy nagy jelentőségű a szemes termények legkisebb veszteséggel való időbeni betakarítása. Ezt csakis gépek segítségével lehet elérni. Amikor még a kézi erő volt a meghatározó, 1 hektár búza 1 óra alatti betakarításához sarlóval 40—50 ember, kaszával 25—30 ember, lóvontatású aratógéppel 8—10 ember, kévekötő aratógéppel 2—3 ember, egy ma használatos arató-cséplő géppel pedig 0,8—0,9 fő szükséges, és még a cséplés műveletét is elvégzik. A szemes termények betakarítógépel nagy fejlődésen mentek keresztül. Először csak egy részművelet elvégzésére — pl. rendre vágásra — voltak alkalmasak. Később egyre több művelet egymás utáni vagy egyszerre végzése vált uralkodóvá. Az egycélú gépeket — csak kalászos gabonát arató — felváltotta a gazdaságosabb, több célra is — kukorica, napraforgó stb. — alkalmas gépcsalád a maga kiegészítő adaptereivel. A gabonabetakarító gépek csoportosítása Mezőgazdaságunk gépesítésével először a gabonatermesztés komplex gépesítését oldottuk meg. A korszerű technológiákban a gabonabetakarítás alapgépe a gabonakombájn. Segítségével egy- vagy kétmenetes módszerrel takaríthatjuk be a termést. A betakarítás gépsora ma már rendszert képez. Elválaszthatatlan a betakarítástól a szemszállítás, a magtisztítás, a szárítás és a tárolás. Bár ez utóbbiak — a szállítást kivéve — nem a szántóföld gépei, de a termelés géprendszeréhez tartoznak.