Növénytermesztés és környezetvédelem [antikvár]

Az Európai Unió csatlakozási folyamat egyik leglényegesebb eleme az agrárium kérdésköre. A mezőgazdasági gyakorlattal összefüggő kérdések nemcsak számunkra fontosak, - az ország területének mintegy kétharmada művelt földterület - hanem az Unió és tagországai számára is "forró" kérdés, hiszen a teljes közösségi költségvetés felét mezőgazdasági támogatásokra fordítják. Az Európai Unió mezőgazdasági politikáját az utóbbi évtizedben leginkább meghatározó elemei a mezőgazdaság termelésének további csökkentése, a vidéki népesség helyben tartása, a mezőgazdasági terület nem élelmiszer-termelési célú egyéb hasznosításainak támogatása és a környezeti problémák kezelése. E korszak meghatározó állomásai a Közös Agrárpolitika (CAP) 1992-es reformja, melyet olyan törekvések jellemeznek, mint: a termelés fokozott piaci szabályozás alá helyezése; a közvetlen támogatások növelése, az ártámogatások csökkentése; több - a környezeti csomaggal ("green box") kapcsolatos - közvetlen támogatás; kevesebb exporttámogatás; a kvótarendszer reformja; a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés összekapcsolása, integrált vidékpolitika kidolgozása. A vidéki térség hagyományosan szinte egyetlen, vagy messzemenően domináló feladata - az élelmiszerek, a növénytermesztési- és állattenyésztési nyersanyagok előállítása - mellett előtérbe kerültek az egyéb funkciók, amelyek közül érdemes külön kiemelni a közösség érdekeit szolgáló, „közjavakat" előállító környezet-, természet- és tájvédelmi, valamint fogyasztási és szolgáltatási funkciók széles körét. Rá kellett ébredni ugyanis arra, hogy a vidéki térség nem csupán a mezőgazdasági termelés színtere, hanem egyben biológiai és társadalmi élettér is, és ha beavatkozásainkat csak a termelés hatékonyságának növelése vezérli, akkor az életfunkciók komoly veszélybe kerülhetnek. Ilyen körülmények között a környezet degradálódása nemcsak a termelés visszaeséséhez vezet, hanem az emberi létfeltételeket is komolyan veszélyezteti. A mezőgazdaság Magyarországon az összterület 85,5%-ával közvetlenül érintkezve a kultúrtáj fő használója. Ebből fakad egyrészt, hogy a természetvédelem alapvetően rá van utalva a mezőgazdasággal való együttműködésre. Másrészt a mezőgazdálkodás teljesítménye, eredménye döntően a környezet, a természeti erőforrások állapotától, minőségétől függ. A természetvédelem és a mezőgazdaság egymásrautaltsága elkerülhetetlenné teszi a két terület összehangolását.