Növényvédelem 1937. december [antikvár]

Részlet: Régóta ismeretes, hogy sok hangyafaj rendszeresen látogatja a levéltetveket, mégpedig cukortartalmú, édes, tápláló váladékukért. Ha levéltetveket alaposan szemügyre vesszük, potrohvégükön feltűnik két hosszú csövecske. Ezeken a csövecskéken keresztül fecskendezik ki időnkét cukros váladékukat, mely levéltetűtelepek alatt a leveleken fényes bevonatot alkot, amit mézharmatnak neveznek. Gyermekkorunkban sokan megkóstoltuk ezt a mézharmatot, mert édes íze csábított ara, hogy lenyaldossuk a levelekről. Ez a mézharmat a korompenész nevű fekete gombának egyedüli tápláléka. Ha rendszeresen látogatnak a hangyák egyes levéltetűfészkeket, alattuk alig van mézharmat a leveleken, mert sok hangyafaj valósággal megfeji a tetveket, mint az emberek a teheneket. Feljárnak a levéltetvekhez a fára és csápjaikkal cirógatni kezdik a potrohukat, mire a levéltetű egy váladékcseppecskét szorít ki magából, amit a hangya mohón felszürcsöl. Az egész ténykedés igen hasonlít a fejéshez, nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy a levéltetvek a hangyák tehénkéi. Egyes hangyafajok kizárólag tehénkéik váladékából élnek és annyira ápolják azokat, hogy az már valódi tenyésztésnek tekinthető. A gyümölcstermesztők, kiknek sokat kell hadakozni a levéltetvekkel, megfigyelhették már, hogy ahol hangyák járnak a fákra, sokkal több a levéltetű, mint másutt.