Nyári gyümölcsök termesztése [antikvár]

A nyári gyümölcsök csoportjába kissé önkényesen azokat a gyümölcsfajokat soroltuk, amelyek érése a nyári időszakra esik, illetve ebben az időszakbn fogyaszthatók. Egy részüknek (pl. nyári alma, nyári körte) már a neve is utal a nyári jellegre, de tipikus nyári gyümölcsnek tekinhetők a szilva (ezen belül is főleg a ringlók csoportja), valamint a kajszi is. Bár egyéb gyümölcsfajok érése is - mint pl. a meggy vagy a málna - részben beleesik a nyári szezonba, mégsem tekinthetők tipikus nyári gyümölcsöknek. Az őszibarack középérésű fajtái is nyári gyümölcsök, mégis a teljes választék közel négy hónapig tartó érése alapján külön kategóriát képez. A nyári alma és nyári körte - kisebb jelentőségű, mint a téli társaik. A szakirodalom eddig nem is foglalkozott velük külön, csupán a téli fajták tárgyalásánál utal rájuk. Pedig a nyári alma és nyári körte termesztése más technológiát igényel, ami ezek eltérő biológiai ritmusából, vegetációs fázisainak a téli fajtákhoz viszonyított különbözőségéből adódik. A virágzás és gyümölcsnövekedés fázisai a gyümölcsérés ideje és kapcsolódása a termőrügy-differenciálódás idejéhez és menetéhez olyan speciális technológiát követel, amely lényegesen különbözik a téli fajtáktól. Növekedési erélyük, a téliektől sokban eltérő ágrendszerük, hajtásnövekedésük szakaszai szerint pedig - az előbbiekkel összefüggésben - bizonyos eltérések jelentkeznek az alkalmazható koronaformában, a hajtásnövekedés szabályozásában, a metszésben, a hajtáslekötözésben. Gyömölcseik érési ideje és módja a gyümölcsök konzisztenicája a téli fajtáktól teljesen eltérő szüretelési módót, manipulációt, szállítást és tárolást tesz szükségessé. Ez azután kihat az értékesítés megszervezésére és áttételesen az üzem nagyságára, valamint egyéb üzemszervezési kérdésekre is.