Protenvita szakmai napok előadásai [antikvár]

A világon a fokozódó kőolajtermeléssel és felhasználással egyidejűleg jelentkező hulladékanyagok, mint a folyékony-, nyers- és a víztelenített olajtartalmú iszapok különleges helyet foglalnak el abból a szempontból is, hogy koncentrált és nem szakszerű, ellenőrzött elhelyezésük víz-és talajszennyezést okoz. Az utóbbi években egyre nagyobb figyelem fordul a folyékony és szilárd hulladékokra, amelyek veszélyeztethetik környezetünket. Az ide vonatkozó irodalmak széleskörűen elemzik a talajban történő újrafelhasználásuk lehetőségeit, különös tekintettel az elhelyezés módjára, a kiadagolható mennyiségükre, a talaj terhelhetőségére és a növények tűrőképességére vonatkozólag. Sürgető igény azért is, mert ha rövid távon nem is okoz a talajban való elhelyezésük problémát, a benne lévő anyagok és a nem- kellő szakértelem miatt károsodást okozhatnak. Napjainkban sem teljesen tisztázottak a kérdések és általánosabbak az esetenként környezetvédelmi szempontból is káros megoldások. A veszélyt jelentő hulladékanyagok között előkelő helyet foglal el az olajtartalmú iszap. Ezen anyagok elhelyezése nehéz feladat, folyékony vagy égetés utáni formában is potenciális veszélyt jelenthet a felszini és a felszínalatti vizrétegek számára. Hazai viszonyok között is a kőolaj és kőolajszármazékok kitermelése, feldolgozása, szállítása, tárolása során keletkező olajtartalmú iszapoknak megfelelő gazdaságos megoldásai közül a mezőgazdasági területen való felhasználás került előtérbe. A legnagyobb problémát az elszórtan elhelyezkedő kis- és középüzemek jelenthetik.