Szerves és biokémia II. [antikvár]

BEVEZETÉS Az élő szervezetben lejátszódó folyamatok tulajdonképpen mind a kémiai folyamatokon alapulnak. Megismerésük a biokémia feladata. A biokémia feltárja, hogyan érvényesülnek az anyagmozgás formái az élővilágban, hogyan alakultak ki az élő sajátos tulajdonságai, melyek különböztetik meg az élettelentől és segítséget nyújt ahhoz, hogy az életjelenségeket egzakt módon meg tudjuk magyarázni. A vázoltak alapján látható, hogy a biokémia az élő szervezetek molekuláris felépítését, az azokban végbemenő kémiai változásokat, az élő anyag kémiai változásai és az életfunkciók közötti összefüggéseket, az élő rendszerek szabályozási mechanizmusának kémiai kérdéseit tanulmányozza. A biokémia számos más tudománnyal érintkezik, indításokat kap azoktól, és vissza is hat fejlődésükre. Elsősorban az élettannal és a szerves kémiával áll szoros kapcsolatban, sőt önálló tudományként való kialakulása is csak akkor következett be, amikor az emiitett tudományok meghatározott szintet elértek, s követelő szükségletté vált egy tartalmában és módszereiben sajátosan profilírozott uj tudomány. Másrészt alapját képezi több alkalmazott tudománynak az orvostudománytól, a táplálkozástudománytól, az élelmiszeripari technológiáktól az állattenyésztésig, a növénytermesztésig és a környezetvédelemig. A biokémia egyik fő kérdése, hogy milyen vegyületekből épülnek fel az élő szervezetek. Ezek közül a fehérjék, a szénhidrátok, a lipidek és a nukleinsavak mennyisége a legnagyobb. A fehérjék /enzimek/ katalizálják az élő szervezetek bonyolult kémiai folyamatait, fehérjéhez kapcsolódik az élő anyag szabályozási, vezérlési rendszere, az élő szervezeten belüli anyagtranszport és sok más életfunkció. A nukleinsavak a minden élő anyagra jellemző és nélkülözhetetlen információtároló-rendszer fő kémiai komponensei. A szénhidrátok és a lipidek energiaszolgáltató és -tároló vegyületek.