Tartósítóipari anyag- és gyártásismeret I. [antikvár]

EVEZETÉS1. A TARTÓSÍTÓIPAR CÉLJA ÉS JELENTŐSÉGEA niiiideniiapí lapasztalatból liidjiik, liojjy élelmiszereink (gyümölcsök, zöldség- és főzelékfélék, tejtermékek, húsok stb.) !(vorsan romlanak. Á hús szagot kap, a tej megsavanyodik, a gyümölcs- és zöldségféléknél penész és erjedés lép fel, rothadás következik be. Ezek a vállozások az élelmiszereket csökkeni érlé-küvé, sok cselben fogyaszlásra alkalmatlanná teszik. Pedig szervezetünket mint valamely kazánt az élelmiszerekkel napnap után táplálni. ,,fűteni" kell. hogy életünket, egészségünket, munkaképességünket fenntarthassuk.A friss élelmiszerekhez általában az évnek csak bizonyos szakában, rövid ideig juthatunk, pedig a bennük levő táp- és védőanyagokra az egész éven át szülcség van. Amennyiben azt akarjuk, hogy élelmiszereink huzamosabb időn ál romlatlan állapotban, kifogástalan minőségben maradjanak meg, akkor azokat megfelelő eljárásokkal tartósilani, konzerválni kell (a latin conservare szó ,,megőrzés"-t jelent). Ezt a najjyfontossájjii célt szol-tjálja a tartósííó- (konzerv-) ipar. Ennek az iparnalí a feladata, lioyy megőrizze a gyümölcs-, zöldség- és húsféléket a romlástól, továbbá, hogy álmenlse az azokban levő értékes és nélkülözhetetlen táp- és védőanyagokat a készáruba; íiijjgetlenítse az élelmezést az évszakoktól; biztosílsa a közellátást. További feladata a közélelmezés egyenletességének, zavartalanságának és megfelelő változatosságának hiztosilásü.A különféle tartósító eljárások a tartósítandó nyersanyagok eredeti összetételét és tulajdonságait liol kisebb, hol nagyobb mértékben megváltoztatják. Erre sok esetben elengedhetetlenül szükség is van, hiszen pl. a zöldség- és húsfélék eredeti állapotukban, nyersen, nem is élvezhetők. A tartósítás célja tehát nem okvel-