Tokaj és vidéke [antikvár]

"A változó fény, amely e négy szomszéd, de más-más arcú tájra esik, először is a történelemé. Vagy még előbb: az őstörténeté. A Tokaj környéki hegyek vulkáni üvegje, a mediterráneumig máshol elő sem forduló obszidián a középső kőkortól idevonzza az embert és ősi munkamegosztást alapoz meg. A hegyvidék sok-sok apró őstelepének lakói szerszámkészítők lettek, az obszidián gyűjtésének és pattintásának mesterei, az obszidián pengék árusítói. S errefelé a neolitikum végének őseurópai népessége, amely az antropológus szerint a titokzatos bretonokkal, az ósvájci rétorománokkal és egy kihalt szicíliai ősnéppel rokon, részben helyben maradt. Máig él? Igen: a bodrogköziek ősei közt ott véljük őket. A népvándorlás kori szláv és a honfoglalás kori magyar - avagy: a honfoglaló magyarokhoz társult, türk vérű kabar? - jövevények velük vegyültek össze. Mégis, a legtisztábban a magyar beszéd ma a Bodrogközben hallható. Hogy ez miként lehetséges, ezt én itt meg nem kísérelem megfejteni."