Válogatott fejezetek a biokémiából [antikvár]

A KÉRŐDZŐK SZÉNHIDRÁTFORGALMA A ^ t e ^ji en^^ é r,i én b 1 ~ ^tt^ szarvasarbáét• ^ felvett "j a morf01ogi'ai és funkcionális értelemben még egyaránt fejletlen bendő elkerülésével a^njelöcsOTéJjug^keresztül az oltógyomorba, majd a bélbe jut. A tejcukor a vékonybél gazdag laktáz-aktivitásánál fogva glükózra és galaktózra bidrolizálódik. A vékonybélből ilymódon elegendő mennyiségű monoszacharid szívódik fel, és a vércukor koncentrációja a nem-kérődző fajokéhoz hasonlóan eléri a ^80 mg/100 ml]körüli értéket. Mindez indokolja, hogy egészséges borjúban, normális körülmények között, számottevő mértékű glükoneogenezisre nincs szükség. A kérődző tipusu emésztésre való áttéréstkorban a vércukorszint csökkenése jelzi. A kialakuló 40-50 mgj^lOO ml konoentrá,9ió meis-felel a kifejlett kérődzők vércukorért ékének. A csökkenés elsősorban azzal magyarázható, hogy a szénhidrátok ruminalis lebontása miatt az emésztőcső-ből csak igen kevés glükóz szívódik fel. .^^állatí^^^to ij^éSZ^Sj, intenziv glükoneogenetikus képességük révéj^^fedezik^ Ez a kérődző táplálkozási mód kétségtelen hátrányát képezi, hiszen az egyébként intestínalis felszívódásra alkalmas glükóz is illó zsírsavakra fermentálódlk és csupán ezek egyike, a jaropionsa^ Meg kell azonban említeni, hogy a kérődző állatok intermedier anyagcseréje bizonyos fokig alkalmazkodott a szegényes glükózellátáshoz. Az egyes szövetek energiaigényük biztosításában - szemben a nem-kérődző emlősökkel - a glükózon kivül illó zsírsavakat is felhasználnak. Igy leírták, hogy a juh agyvelő naponta csak 5 g glükózt vesz fel, ugyanakkor az emberi agy 120 g-ot. A kérődzők agyszövete viszont, hasonlóan más szövetekhez, a bendőben képződött ecetsavat, valamint a belőle kialakult ketonanyagokat is oxidálni tudja. E tekintetben kivételt képez a tejmirigy, amely par excellence glükóz-felhasználó szerv. A tejmirígy a felvett glükóz legnagyobb hányadát bioszlntézisre fordítja és annak csak kis része oxidálódik. A kérődző állatok sajátossága, hogy a gastrlkas emésztést a növényi eredetű, zömében rosttartalmú takarmányösszetevők erjedése előzi meg a bendőben. Ennek során a szénhidrátok, fehérjék és más fermentálható szub-sztrátok illó zsírsavakká, metánná, széndioxiddá, ammóniává alakulnak át, illetve a bendőben élo mikroorganizmusok testébe épülnek be. Először a kérődző állatok energiaforgalmának középpontjában lévő illó zsirsavak képződését tekintjük át. A legfontosabbH'llfl közé, az és 1va?s?yi tartozik