Zöldségtermesztés [antikvár]

í. Rész I. A ZÖLDSÉGTERMESZTÉSRŐL ÁLTALÁBAN A ZÖLDSÉGTERMESZTÉS KIALAKULÁSA A zöldségnövények termesztése nagyon, régi keletű. Egyiptomban már 5—6000 éve is foglalkoztak zöldségfélék termesztésével és öntözésével. Ismerték a fokhagymát, a vöröshagymát, a retket, a görögdinnyét stb. A római birodalomban a kertészeti termesztés még nagyobb mértékben terjedt el. A rómaiak a legtöbb zöldségnövényt ismerték és egyes fajták hajtatásával is foglalkoztak. Magyarországon először a kolostor-kertekben jelent meg a termesztésre. Az Árpád-házi uralkodók idején zöldségtermesztésünk fellendülőben volt. A XIV—^XV. században a házikerti termesztés mellett a szántóföldi termesztése is elterjedt. A török hódoltság idején Szabolcs, Szatmár és Békés megyében, valamint Gyula, Szentes környékén már fontos művelési ág volt. A XVII—XVIII. században alakultak ki a Fertő, a Szeged és a Pest környéki termőtájaink. A XVIIL században zöldségtermesztésünk tovább fejlődött, területe növekedett. Ebben a században terjedt el Békés, Csongrád megyékben, valamint. Cegléd, Nagykőrös és Kecskemét környékén. Ebben az időszakban történt a bolgár kertészek bevándorlása is. Az ország különböző helyein telepedtek le (Pest, Heves, Főt, Szentes, Szarvas stb. környékén). Itt honosították meg a jellegzetes bolgár rendszerű öntözéses zöldségtermesztést. Ők honosítottak meg több értékes zöldségfajtát és általuk terjedt el a kettős- és többes termesztés is. A két világháború között a zöldségtermesztésünk eléggé hullámzó fejlődést mutatott. A nagymértékű áringadozás hol növelte, hol pedig csökkentette a zöldségnövények területét. A növekvő hazai és külföldi kereslet azonban a termesztést kedvező irányban befolyásolta. Ennek eredményeként egyre nagyobb területen foglalkoztak öntözéses zöldségtermesztéssel. A felszabadulás után zöldségtermesztésünk lassan kiheverte a háborús károkat. 1948-ban megkezdődött a nagyobb arányú szerződéses 13