A Nyomdászat dicsérete versekben (minikönyv) (számozott) [antikvár]

Részlet: "Gutenberghez Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szünnek S a kitörő napfény nem terem áltudományt; Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből S a boldog békét nem cudarítja gyilok; Majd ha baromból s ördögből a népzsaroló dús S a nyomorú pórnép emberségre javul; Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról És áldozni tudó szív nemesíti az észt; Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával És eget ostromló hangokon összekiált, S a zajból egy szó válik ki dörögve: igazság! S e rég várt követét végre leküldi az ég: Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez Méltó emlékjelt akkoron ád a világ. Vörösmarty Mihály"