Harminc év a munkavédelem szolgálatában (minikönyv) [antikvár]

Köszöntő Sólyom Ferenc, a SZOT titkára A bonyolult társadalmi munkamegosztás körülményei között folyó alkotó, termelő tevékenység gyümölcseit a dolgozó ember békében, biztonságban és egészségben kívánja élvezni. Az újat előállító, az értéket termelő folyamatban, a munka során nem szükségszerűek a balesetek, a foglalkozási ártalmak. Felszabadulásunk utáni három és fél évtizedes történelmünk alapelve volt és marad továbbra is: társadalmi rendszerünkben legfőbb érték az ember. A Magyar Népköztársaság alaptörvénye garantálja, hogy "az állampolgároknak joguk van az élet, a testi épség és egészség védelméhez. Ezt a jogot a Magyar Népköztársaság a munkavédelemmel, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, az emberi környezet védelmével valósítja meg." Az egészséges és biztonságos munkavégzéshez való jog szocialista társadalmat építő viszonylataink között tehát éppen olyan alapvető, mint magához a munkához való jog. Az elmúlt harminc évben kifejtett munkavédelmi tevékenység, a kezdeményező, segítő és ellenőrző szakszervezeti erőfeszítések ezen elvek mind maradéktalanabb gyakorlati érvényesülését szolgálták. A szakszervezetek elmúlt három évtizedes munkavédelmi tevékenységét a Minisztertanács 240/1950. (IX. 23.) MT számú rendelete alapozta meg, amikor kimondta, hogy "a munkások testi épségének fokozott védelme érdekében a balesetelhárításra vonatkozó rendszabályok megtartását elsősorban maguknak a dolgozóknak kell szorgalmazniuk. Ezért a Minisztertanács szükségesnek tartja, hogy a balesetelhárítás ellenőrzését a szakszervezetek vegyék át és gondoskodjanak a legszélesebb körű balesetelhárítási propagandáról is." Visszatekintve a három évtized munkájára és eredményeire, tisztelet és megbecsülés övezi a megtett utat, az áldozatkész munkát, a fejlődés minden egyes állomását. Alapvető célként a munkavédelmi tevékenység középpontjába került a tudatos, tervszerű, cselekvő megelőzés és az ennek megfelelő szemléletalakítás, tudatformálás. A szakszervezeti választott testületek minden szinten körültekintően irányították, segítették és ellenőrizték e bonyolult feladatok megoldását, mindig középpontban a dolgozó emberrel, annak védelmével. A szakszervezeti mozgalomban fokozatosan kialakultak és megerősödtek a munkavédelem szervezeti keretei és formái: a munkavédelmi felügyelet, a munkavédelmi bizottságok, a munkavédelmi őrmozgalom, a SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézete, a SZOT Munkavédelmi Továbbképző Intézete és még sok más forma. Kiteljesedett a munkavédelem társadalmi bázisa. Nap mint nap százezrek mutatnak példát, terjesztik és közvetítik a megelőzést szolgáló, a helyes, biztonságos cselekvésre késztető ismereteket és magatartást, óvják, védik magukat és társaikat, a munkáját végző embert. A megtett út természetesen nem volt - nem lehetett - mentes az ellentmondásoktól. A fejlődés új feladatai, a létrejött ellentmondások és munkák fogyatékosságai megkövetelték az elvégzett munka értékelését és minősítését, a feladatok hosszabb távú meghatározását. A Szakszervezetek Országos Tanácsa 1978. november 17-i ülésén tett eleget ezen feladatoknak, a Minisztertanács pedig a 47/1979. (XI. 30.) MT számú rendeletében határozta meg a munkavédelem komplex alap- és keretkövetelményeit. A munkavédelemmel kapcsolatos alapelvek három évtizedes változásait jól mutatják az egymást követő jelszavak: "Baleset ellen védelmezz!" "Előzzük meg a baleseteket!" Biztonságtechnikától a biztonságos technikáig!" Ma már joggal vallhatjuk, hogy a munkavédelem társadalompolitikai kérdés, a termelés, valamint a gazdálkodás szerves és komplex része. Lényegében elfogadott az is, hogy a munkavédelem állami feladat, de annak koordinálása és ellenőrzése a szakszervezetek nevelő, érdekegyeztető és érdekvédelmi munkájának jelentős eleme. Legnagyobb erőforrásunk pedig, hogy a hatékony munkavédelmi tevékenység alapja a széles körű társadalmasítás. E gondolatokkal nyújtom át - képekkel illusztrált - kis kiadványunkat, kifejezve tiszteletünket és megbecsülésünket mindazoknak, akik az elmúlt évtizedekben tevékeny, áldozatkész munkájukkal szolgálták a dolgozó ember életének, egészségének védelmét.