Nyomtatott betűvel, felvilágosító szóval a munkáshatalomért (minikönyv) (számozott) [antikvár]

Nehéz röviden és tömören szólni. A tömörség növeli a szavak súlyát, s a hozzáértés, tájékozottság mellett nagy belső fegyelmet is követel. Nagy gond volt tehát ennek az apró könyvnek a megszerkesztése.A választott téma csak növeli a feladat súlyát: bemutatni a nyomtatott szó szerepét a haladásért, a munkáshatalomért folytatott harcban. Igaz, hogy azoknak is igen gyakran takarékosan kellett bánni a betűvel, a papírral, akik e harcot véghezvitték. Kis terjedelemben, sokszor röplapon néhány sorban kellett nagy gondolatokat világosan, mozgósító erővel megfogalmazni.A nyomtatott szónak nagyon nagy a múltja hazánkban. Hess András budai nyomdájában 500 évvel ezelőtt készült el az első Magyarországon nyomtatott könyv: a Chronica Hungarorum. 1473. június 5-én látott napvilágot ez a kötet, alig két évtizeddel azután, hogy Gutenberg műhelye megkezdte munkáját. Franciaországban az első könyvet 1470-ben készítették.Különös oka lehet annak, hogy Magyarországon ilyen gyorsan felismerték, milyen nagy hatalom a betű. Ezt feltárni - a történészek dolga. Arra azonban már bőven vannak bizonyítékaink, hogy újabbkori történelmünkben minden, a függetlenségért, szabadságért, kultúrájának ápolásáért harcoló nép milyen határozottan ragadta meg ezt a fegyvert. Ugyanezt tette a magyar munkásosztály is. Nem lehet meghatottság nélkül olvasni a Munkások Újsága 1848. november 28-i számában közzétett levelet, amelyben a következő mondatok állnak: "Barátim, a ti munkátok most legnagyobb fontosságú a hazában: ti hazánk szabadságának fenntartásában egyenlő jutalomra érdemesültök azokkal, akik a csatasíkon a ti műveitek által vívják ki a győzelmeket; ha ti fegyvert nem szolgáltattok, nem küzdhetnek, nem győzedelmeskedhetnek." A levelet szerzője így írta alá: Táncsics, munkástársatok.Milyen szép neve volt annak a munkás újságnak - Arany Trombita -, amely 1869. augusztus 28-i számában az Általános Munkásegylet első pesti tömeggyűléséről, s az azon elfogadott programról tudósított. Külön nagy története van a Népszavának, amely első száma száz évvel ezelőtt jelent meg. A nyomtatott szabad szó új fejezetét jelentette 1918. december 7-e, amikor az első kommunista lap, a Vörös Újság megjelent Magyarországon. Mint e könyv is tanúsítja, a magyar parasztság és értelmiség orientálásában is fontos szerepe volt a sajtónak.A nyomtatott szó jelentőségét természetesen nemcsak a haladó nép hatalmáért harcoló erők ismerték fel, hanem a haladásellenes, kizsákmányoló osztályok is. Nemcsak a cenzúra egyidős a nyomtatott szóval, hanem az önkény, a terror eszköze is azokkal szemben, akik a felvilágosító eszméket leírták, kinyomtatták, terjesztették.Ezért vált valóságos harccá ez a küzdelem, mert nemcsak a tudatlanság, a belenyugvás ellen kellett fellépni, hanem szembe kellett szegülni mindazokkal, akik belé akarták fojtani a szót az igazságot hirdető emberekbe.Ha végigtekintünk a felvilágosodásért folytatott harc e történetén, azt tapasztaljuk, hogy fegyvertárában mindenfajta eszköz szerepel. A hírlapokról már szóltunk, ugyanezt mondhatnánk a különböző kiadványokról, könyvekről. És nem lehet nem megemlíteni a sokszorosított, s olykor kézzel írt röpiratokat, röpcédulákat, amelyek nagyon kis példányszámban jelentek meg, s szavuk mégis eljutott oda, ahova kellett, visszhangjuk messzehangzó volt. Emlékezzünk csak arra, hogy a fasizmus, a második világháború legsúlyosabb éveiben például 1942. március 15-én milyen hatalmas tömegek hallgattak a Kommunisták Magyarországi Pártja hívó szavára.Mi a titka annak, hogy a munkások szava ilyen nehéz körülmények között is riadó gyanánt verte fel az elnyomás csendjét? Az, hogy ez a szó az igazságot mondta ki! Ez a legfőbb tanulsága annak a küzdelemnek, amely a nyomtatott és kimondott szóval folyt a munkáshatalomért. Manapság is szavak, mondatok millióit írják le, nyomtatják ki és mondják el naponta szerte a világon-, különböző célok érdekében. Korunkban tengernyi információ zúdul az emberre. Ezen belül még mindig mérhetetlen mennyiségű az olyan, amely félre akarja vezetni a népeket hazugságokat akar terjeszteni, uszít, rágalmaz. Nem mondhatjuk, hogy a mérgezett szavak már hatástalanok. De ugyanakkor nyugodtan állíthatjuk: az emberiség felnőtt, s egyre inkább felismeri az igaz és hamis szó közötti különbséget, felismeri, ki az, aki érte, s ki az, aki ellene harcol.Hazánkban, mint mindenben, e harc történelmében is a felszabadulás döntő fordulatot jelentett.Ma a nyomtatott betűvel, a felvilágosító szóval a szocializmus teljes felépítéséért harcolunk. Azért, hogy népünk öntudatos, művelt legyen, ismerje jól, hogy miért dolgozik, kedvét lelje és értelmét lássa alkotó munkájának, amelyet hozzáértéssel és örömmel végez.Nagyon szép jelképe volt a magyar könyvnyomtatás kezdete félezer éves jubileumi ünnepségének, hogy éppen akkor hirdette meg a Hazafias Népfront az Olvasó Népért mozgalom minden eddiginél nagyobb kiszélesítését. Legfontosabbnak tartjuk olyan szemléletet és közgondolkodás kialakítását, amelyben a becsülés és önbecsülés egyik eleme, fontos tényezője: ki milyen viszonyban van a könyvekkel. Nem fejeződött be tehát annak a küzdelemnek a történelme, mely a nyomtatott betűért folyik.El akarjuk érni, hogy minden emberhez eljusson a szabad, az igaz, a szép szó.1973. októberKállai Gyula