Olimpiai arcképcsarnok (minikönyv) [antikvár]

Bizony már régen elmúltak a kisgyermekkor óbudai és srác időszakom angyalföldi évei, hiszen már túl vagyok a bűvös határt jelentő ötödik X-en. Pályafutásom során - miként ez különben a könyvben is megtalálható - három olimpiai, további két Európa-bajnoki győzelmet szereztem. 1948-ban Londonban 22 éves "virgonc" koromban első három mérkőzésemen padlóra küldtem ellenfelemet, ami érthető tekintélyt biztosított számomra az ökölvívósport hazájában, Angliában. A döntőben az angol John Wright ellen is sikerült győznöm. Négy évvel később Helsinkiben nagyon tartottam az amerikai néger Webbtől, de amikor őt is kiütöttem, már magabiztosan vívtam a döntőt a délafrikai Theunis van Schalkwyk ellen. Harmadik olimpiámon, Melbourne-ben az elődöntőben a lengyel Zbigniew Pietrzykówskival kerültem össze, aki előzőleg egyszer velem is megismertette a kiütés ízét. Ez azonban nem bénított meg, hanem csak fokozta erőmet, s így sikerült vennem az akadályt, hogy azután a döntőben egy amerikai néger, a gyors és igen erős José Torres ellen biztosítsam harmadik olimpiai aranyérmemet. Életem összeforrt az ökölvívással. Már évek óta azon fáradoztam, hogy a fiatalok folytassák a hagyományokat. Vajha úgy hallgatnának rám, mint én annak idején Adler Zsigára. Remélem lesz még a mi kemény sportágunkban is olimpiai aranyunk, talán már legközelebb, Moszkvában. Jómagam ugyan a kesztyű és nem a toll forgatásának embere vagyok, mégis szívesen tettem eleget annak a megtisztelő felkérésnek, hogy írjak néhány szavas előszót. E könyv lapjainak forgatásakor jó szórakozást kívánok a minikönyvgyűjtők népes táborának! PAPP LÁSZLÓ háromszoros olimpiai bajnok