Szűrhímzések (minikönyv) [antikvár]

"Minthogy kinéz a szűrbűl is a nemes vér, úgy a bársony köntösbűl is a paraszt természet" - írta Gyöngyösi István a XVIII. század hatvanas éveiben. Kevéssel később Faludi jegyezte fel a szólást: "szűr hozz fát, palást rakj tüzet, bunda nyugodjál!" Amikor 1849-ben a kormány a Tisza őrzésére önkéntes csapatokat rendelt megkívánta, hogy "... a gyalogosnak legyen szűre és kalapja, két pár fehér ruhája, tarisznyája." Mindez azt jelenti, hogy a társadalom alsó, szolgarétegének, közülük is elsősorban a fiataloknak volt egyik legfontosabb mindennapi ruhadarab a szűr.