47 kedvenc járművem [antikvár]

Az előszó szükséges rossz, de előszónak lennie kell, ráadásul van a létezésére egy fontos mentség: nem kell elolvasni. Meg hát az előszó is csak egy fejezet, igaz, olyan, amit maximum akkor olvasunk el, amikor egy kicsit eluntuk a könyvet. Úgyhogy kedves Olvasó, szeretettel köszöntöm abból az alkalomból, hogy egy kicsit belefáradt a teljesítménygörbékbe, technikatörténészkedésbe, impozáns karosszériaelemekbe. Az is lehet persze, hogy csak felébredt Önben az érdeklődés, hogyan és miért készült a könyv, amiért leszurkolta ezt a tekintélyes summát, őszintén szólva, sokkal jobban örülnék, ha ez utóbbiért keveredett volna ide, s örömömben természetesen fotós, kiadó, dizájner, retusőr, korrektor, még tán a terjesztő is bízvást osztozna. Eddigi könyveimben is voltak fotók és illusztrációk, de kissé alárendelt szerepben. Ez a könyv viszont gyakorlatilag azért született, hogy Zsigmond Gábor barátom végre maradéktalanul jól érezze magát - gyakorlatilag összekötő szövegeket írtam egy kazal képhez. Zsigával hosszú éveken át dolgoztunk együtt, elsősorban egy utazási magazin kétszemélyes stábjaként (a cikkek nagy része CTRL/C CTRL/V című könyvemben olvasható, megrendelhető a kiadónál). A TotalCar.hu hőskorában egyszer kiadtunk egy tesztautót Zsigának, mert a Honda Stream családi egyterű, neki meg már akkor is szép családja volt. Elvitte a Honda Streamet, aztán visszahozta, leadta a cikket és elküldte a képeket. Nem voltak nagy igényeink; legyen egy szemből, oldalról, hátulról, srégen szemből, meg a részletek. Zsiga megadta a módját a fotózásnak. Mivel a Stream oldalablakai egy repülőgép szárnyprofiljára emlékeztették, kivitte a budaörsi repülőtérre, és kisgépek között dolgozta fel a témát. Száz szónak is egy a vége, a gyönyörűen komponált, mélységélesség és fény-árnyék játékban tobzódó művek között elsőre fel se tűnt, de hiányzott egy Honda Stream elölről, oldalról és hátulról. Kicsit tartottam tehát ettől a produkciónktól, de Zsiga megnyugtatott, ájkendi, Winklikém, ájkendi. Egy ideig azt hittem, megbolondultam, kellett pár perc, hogy meg merjem kérdezni, mi az az ájkendi. Eye candy, azaz afféle cukorka a szemnek, minél kevésbé emlékeztessen katalógusfotókra, máshogy legyen szép, magyarázta a művész.