A bányánk [antikvár]

Részlet a könyvből: A völgy 1849 Márk a hegy csúcsán ült és reggelizett, nem törődve a finoman szitáló tavaszi esővel, összehajtogatta a barna papirost és óvatosan követ tett rá, majd megszólalt: Van-e elég ennivalótok? A nyugati lejtőn fekvő tölgyes bokraiból egy hang felelt. Igenis, uram. Stone Márk elővette pipáját. Ha gondolkodni akart, dohányzott; dohányzás nélkül époly kevéssé tudott mélyen gondolkodni, mint evés nélkül élni. Lábainál terült el a Wyoming völgye. A szemközt fekvő, hullámszerűen emelkedő hegygerinceket részben eltakarták a mélyen úszó felhők; közvetlen környezetét is elborította a korai tavasz enyhe köde. A közeli lejtőn a levelek mustárszínűeknek látszottak, friss zöld csak itt-ott mutatkozott. De lent a völgyben már minden zöldelt, s a zöld szín kékesebb zölddé vált, majd ibolyába hajolt a szemben levő hegyoldalon, mely kiemelkedett az alatta hosszan elnyúló felhőkből. A két fiú sokszor kikukucskált a bokrok közül, hogy lássák, mennyire van Márk a pipájával és összeszedték gazdájuk holmijait, hogy hívására rögtön készen álljanak. Hozzátok ide az utolsó mintát, - búgott hirtelen felülről a mély orgonahang. A nagyobbik odavitte és nézte gazdáját. Stone Márk alaposan megszemlélte a nagyítóüvegen át a fénylő fekete tárgyat, miközben ide-oda forgatta. Majd lassan megcsóválta a fejét. Ez nem valami gazdag telep - mondta.