A fénytan elemei [antikvár]

A természet jelenségeiről érzékszerveink által szerzünk tudomást. Ezek közül legelső a szem és így egész életünk a látásra van berendezve. Az egész világ másként tűnne fel előttünk, ha látásunk hiányozna és csak hallásunk, tapintásunk vagy szaglásunk alapján kellene róla fogalmat alkotnunk. De honnan ered a látás kimagasló szerepe a többi érzékszervvel szemben? Leginkább onnan, hogy a szem által szerzett tapasztalatok tartalmazzák a legtöbb részletet és ennek következtében sokkal több alapot szolgáltatnak az emberi szellem alkotó munkája számára, mint például a szaglási érzetek. Azonkívül a látással szerzett tapasztalatok nemcsak időbeli, hanem térbeli adatokból is állanak, viszont például a hallási érzetek majdnem teljesen csak időben folynak le. A tapintással és ízleléssel szemben abban mutatkozik nagy elsőbbsége, hogy nincs testünk felületéhez kötve, hanem nagy távolságokat hidal át. Az ember nem elégedett meg azokkal a lehetőségekkel, amelyekkel a természet látószervét felruháza, hanem alkalmas szerkezetekkel még fokozta a szem észrevevőképességét és a természet erőinek okos felhasználásával könnyebbé tette munkáját. Elég, ha ezek közül a távcsőre és a mikroszkópra, valamint a mesterséges világítás különféle alakjaira hivatkozunk.