A gépmadár [antikvár]

Részlet a könyvből: Műrepülés. A repülőgép eddig vízszintesen repült, most egyszerre lebuktatta a fejét, a föld felé suhant, amelynek zöldje szélesen és laposan terjeszkedett a hideg, szürke, felhős ég alatt, s a motor zúgása megerősödött. A sebességmérő fehér mutatója apró ugrásokkal elérte a 180, majd csaknem a 200 kilométert. Na, kezdődik, gondoltam és akaratlanul mégegyszer megtapogattam baloldalamon az ejtőernyő gyűrűjét. Elég nevetséges, de a szerelőre kellett most gondolnom, aki lent, a hangár előtt becsatolt a gépbe, s rövid megjegyzésére: „Ha itt meghúzza a mellszíjat, szabaddá válik a géptől. Azután három másodpercet várni, majd a gyűrűt meghúzni; ez kézi működtetésű ejtőernyő." Most egy rövid pillantást vetettem a balcombomra csatolt cédulára: „Fél bukfenc, fél orsó balra"; olvastam az első két sorban. Ezzel kezdődik programmunk, - és most tényleg meg is kezdődött. Az első benyomás határtalan meglepetés volt. Mindenre el voltam készülve és a bukfencet, egy egészen közönséges bukfencet, a hátra való átlendülést, kellemesnek képzeltem, némileg talán hasonlónak a hátra-szaltó ugráshoz a vízpartról. De ez itt valami egészen más volt. Valaki förtelmesen húzta lefelé a gyomromat, a fejem üres lett, hogy csakúgy szédültem bele.