A Herman Ottó Múzeum évkönyve XLVIII. [antikvár]

Részlet: ÁRPÁD-HÁZI SZENT ERZSÉBET ÉS SZILÉZIAI SZENT HEDVIG KULTUSZA A KÉSŐ KÖZÉPKORI SZEPESSÉGBEN GYULAI ÉVA Amicis meis Elisabethae et Josepho Rosnaviensibus Árpád-házi Szent Erzsébet és Sziléziai Szent Hedvig nemcsak, hogy kortársak voltak, hanem szoros rokonságuk is közismert, hiszen Hedvig nagynénje volt a magyar királylánynak Szent Erzsébet anyja, Andechs-Meráni Gertrúd révén. A bajorországi Andechs grófi családjából származó Szent Hedviget, akinek apja, IV. Andechsi Berthold a meráni hercegi címet is elnyerte, nemcsak Sziléziai, hanem Andechsi néven is ismeri a hagiografía, sőt a vallásos tisztelet is, de német nyelvterületen, vagy legalábbis Bajorországban, az egyébként Thüringiai vagy Magyarországi néven ismert Szent Erzsébetnek is volt hasonló előneve, ezt igazolja Raphael Sadeler (1560-1628) neves rézmetsző Johann Mathias Krager (1575-1634) rajza alapján a 17. század első évtizedeiben készült és Münchenben nyomott metszete, amelyet a művész I. Miksa bajor választófejedelemnek (sz.: 1573; 1597-1652) ajánlott. A kép Andechsi Szent Erzsébetet ábrázolja, aki „kiterjeszti kezét az elnyomott fölé, a szűkölködőnek meg a karját nyújtja" (Péld. 31,20), amint koronával a fején az ispotályban egy szegény koldus lábát mossa."1 Jelen tanulmány két kivételes szepességi oltárkép kapcsán a késő középkori magyarországi Szent Erzsébet-hagyomány és recepció kérdéséhez kíván hozzájárulni azzal, hogy az oltárképek bizonyos ikonográfiái, valamint történeti, egyháztörténeti vonatkozásait kutatva, Szent Erzsébet magyarországi kultuszának Szilézia, Bajorország, sőt Ausztria felé mutató kapcsolatait valószínűsíti, ezzel együtt adalékokkal kíván szolgálni a Szapolyai család, sőt a „Szapolyai-ház" hatalmi legitimációs törekvéseinek vizsgálatához. Arnótfalva (Szepes vm.) A Szepes vármegyei Arnótfalva (ma: Amutovce, Szlovákia; újkori német neve: Emaus) Szűz Mária-oltára már a 19. század végén, a magyarországi művészettörténet és műemlékvédelem megszületésének az időszakában bekerült a tudományos vérkeringésbe, Divald Kornélnak a Szepesség művészetét tárgyaló monográfiája már párdarabjával, a lőcsei Szent Erzsébet-oltárral együtt közli az oltárképet (1. kép), sőt az arnótfalvi oltár párdarabjaként határozza meg a jánosfalvi (ma: Jánovce, Szlovákia) Szűz Mária-oltárt2 is, főként az igen hasonló Szent Erzsébet-ábrázolás okán (2. kép). Ugyanakkor Divald az arnótfalvi oltár egyik mellékalakjában még a templom patrocíniuma alapján Szent Ilonát 1 S(ancta) ELISABETHA ANDECENSIS / MANVM SVAM APERVIT INOPJ ET PALMAS SVAS EXTENDITAD PAVPEREM. Ecce rogatorum mulcet vestigia lymphis, /Mendicosque lauat Regia dextrapedes: / Eí tamne indignam tanto se munere censet, / A se dum tangicenset Elisa Deum. A metszetet őrzi: Herzog August Bibilothek, Wolfenbüttel. Ltsz.: Graph. AI: 2449g; és British Museum, Prints & Drawings, Reg. No. 1910,0208.21. 2 Slovenská národná galeriá, Bratislava (Pozsony). Sbirka starého uméní JY° O 1594.