"A hetedik te magad légy!" [antikvár]

Előszó „A hetedik te magad légy!" „E világon ha ütsz tanyát, Hétszer szüljön meg az anyád! Egyszer szüljön égő házban, egyszer jeges áradásban, egyszer bolondok házában, egyszer hajló, szép búzában, egyszer kongó kolostorban, egyszer disznók közt az ólban. Fölsír a hat, de mire mégy? A hetedik te magad légy!" (József Attila: A hetedik) A hetedik. Én, magam - én vagyok. Koraszületéssel égő házban, disznók közti létet átélve, egészen a hajló, szép búzáig. És olykor bolondok házában. Én vagyok, a hetedik. Ezzel a kötettel is. Amelynek előtörténete van. A kétezres évek elején gondoltam el: meg kellene írnom egykori professzoromnak, Benedikt Ottónak az életét. Ha, talán nem is nagyon sokára, elmegyünk végleg - Szvetlána, a lánya. Vámos Tibor barátom, Benedikt nagyon közeli munkatársa, intézetalapításban^ részese, meg én is -, nem marad nyom e zseniális, kalandos életű, izgalmas sorsú, rendkívül vonzó, bár nem egy vonásában taszító jellemű. ^ A Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézete, SZTAKI.