A kémia és a haladás I-IV. [antikvár]

Részlet az I. kötetből: A MŰSZEREZÉS TÉRHÓDÍTÁSA A KÉNSAVIPARBAN (Látogatás a Budapesti Vegyiművekben) Budapest déli részén, a Soroksári Duna-ág mellett elterülő, kevésbé betelepült helyen fekszik a Budapesti Vegyiművek Kénsavgyára. Utcája is róla kapta a nevét: Kén utca. Amikor hosszú villamosutazás után megérkezünk a gyártelepre, és a kapusfülke előtti szép kis udvaron a vezetőnkre várakozunk, még se zaj, se szag nem árulja el, hogy a csinos irodaépületeken túl már maga a gyár következik, itt folyik az emberi testre, ruhára oly veszélyes, de az ipar számára annyira nélkülözhetetlen kénsav napi 145 tonnát elérő termelése. Vezetőnk nemsokára megérkezik; gondos^ ember, mert elsősorban a balesetveszélyre figyelmeztet. Ö maga kimustrált katonazubbonyban van. Ezen bizony sok kisebb-nagyobb lyuk tanúskodik szavai hiteléről — megnyugtat azonban bennünket, hogy ezek a folytonossági hiányok két évi állandó üzemjárás „eredménye", megúszhatjuk egy csepp kénsav nélkül, csak őt kövessük. Kíváncsiságunkat kérdéssel elégítsük ki, ne elkószá-l ássál. Vezetőnknek a gyár munkájáról adott előzetes tájékoztatásából megtudjuk, hogy itt kénbő^ is, piritbői is gyártanak kénsavat. — Melyik nyersanyag a jobb'? — kérdezzük. — Természetesen a kén — ha volna belőle elegendő. Hazánkban nincs kénbánya, csak a kőszéngáz tisztítása során nyerünk egy kevés ként. A budapesti 'kénsavgyárban felhasznált napi 10 tonna ként a Szovjetunióból kapjuk. Ez a gyár szükségletének csak 20 %-át fedezi. A gyártott kénsav zöme piritbői készül. A pirit, ill. a kén elégetése adja a kénsavgyártás tulajdonképpeni alapanyagát, a kéndioxidot: 3