A Kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeum zászlógyűjteménye [antikvár]

Részlet: A múzeumról Az első kézdivásárhely! múzeumalapítási törekvések Ikafalvi Diénes Ödön (1874-1936) helybéli ügyvéd nevéhez kötődnek. A két világháború között megvalósult múzeumának gyűjteményei azonban öccse, Ikafalvi Diénes Jenő (1876-1946) halálát követően szétszóródtak. A mai kézdivásárhelyi múzeum 1969-ben jött létre, amikor az 1848-1849-es székely ágyúöntő és tüzérparancsnok Gábor Áron (1814-1849) halálának 120. évfordulója alkalmából az ún. Turóczi-házban két teremnyi állandó kiállítás nyílt. Az akkori tárlatok az 1848-1849-es forradalmi események mellett a kézdivásárhelyi céhes élet és ipartársulatok családi hagyatékokból előkerült tárgyi bizonyítékait, emlékeit, zászlóit mutatták be. E két törzsanyag képezi az 1857-ben épült hajdani Tanácsházban 1972. március 3-án megnyitott Céhtörténeti Múzeum alapját is - utóbbi a Székely Nemzeti Múzeum autonóm külső egysége. A céhekre vonatkozó anyagok nagy részének begyűjtése, tárlókban való bemutatása a múzeumalapító történész Incze László (1928-2007) nevéhez fűződik, aki haláláig szívén hordozta ezek sorsát is. Céhekről Az Erdélyi Fejedelemség idején, a 16. század utolsó negyedében és a 17. század első felében a céhes mozgalom ezen a vidéken is megerősödött, mind a nagyobb (Brassó, Gyulafehérvár, Kolozsvár, Nagyszeben stb.), mind pedig a kisebb városokban, mezővárosokban (Beszterce, Kézdivásárhely, Medgyes, Segesvár, Szászrégen, Székelyudvarhely, Zilah stb.). Kézdivásárhelyen Báthory István uralkodása idején alakult az első céh, 1572-ben, a tímároké. A tímárok a Rácok-pataka mellett telepedtek le, hogy a bőrcserzéshez elegendő vizük legyen. 1807-ben céhük 56 tagot számlált. A két világháború közötti időszakban már csak 7 tímár működött a városban. A csizmadiák kiváltságlevelét és céhszabályzatát 1638. május l-jén látta el kézjegyével Gyulafehérváron 1. Rákóczi György fejedelem. Kézdivásárhelyen a csizmadia mesterség az egyik legelterjedtebb mesterségnek számított. A cipészekkel együtt ők uralták a város gazdasági életét. A 19. század végére céhüknek több mint 100 tagja volt. A cserzett bőrből készült lábbelik, különösképpen a ványolt