A könyv [antikvár]

A történelmi új-kort a történetírók Amerika felfedezésétől számítják; holott helyesebb lenne ezt a könyvnyomtatás feltalálásától számítani, amely félévszázaddal előbb történt. Az emberiség haladásának szempontjából ez fontosabb volt, mint az amerikai földrész fölfedezése. Képzeljük el, milyen lenne az élet könyv nélkül, gyermekéveinktől öreg korunkig, otthon és az iskolában vagy a tudományos intézményeinkben. Akkor értjük meg a könyvnek, mint kultúrtényezőnek nagy fontosságát. A közmondás a virág szeretetét összekapcsolja a jó ember fogalmával. Ezt oda lehetne módosítani, hogy "aki a könyvet szereti, rossz ember nem lehet". A könyv oktat, nevel, szórakoztat, vígasztal, vagy mint az első magyar nyomdász Budai krónikájának az ajánló soraiban mondja: "minden hazafi ismerni kívánja az életet, melyet ősei egykor folytattak, hogy ilymódon emlékezetes, jeles tetteiket utánozhassa, szinte okulva a szerencsétlenségeken, melyek őket érték, azokat kikerülhesse". A könyv őstörténetét és a könyv fejlődését ismertetem itt. Irásom folytatása kíván lenni "A Betű" című, a könyvnyomtatást ismertető művemnek, mert csak akkor méltányolhatjuk Gutenberg találmányának korszakalkotó jelentőségét, ha ennek következményét: a könyv kultúrájának és vele a művelődés fejlődésének nagy előretörését megismerjük. Engedtessék meg nekem, hogy odaállítsam a magyar könyvkiadót, könyvkereskedőt és nyomdászt a díszes emelvényre, a legfőbb tanító: a kultuszminiszter, az egyetemi tanárok, a szerzetesi cellák és a papi kúriák hitbuzgó népe, a laboratóriumok tudósai, a tanárok, a tanítók és a magyar írók, a kultúra munkásai közé, mint annak a harcos közösségnek a tagjait, amely vállvetve küzd a magyar kultúráért és azért, ami mindannyiunk vágya, törekvése és bizodalma: az újra eljövendő boldog Nagymagyarországért.