A könyv története [antikvár]

1. A KÖNYV KORSZAKAI Ha a „könyv" szót hallod, ugyebár a nyomtatott könyvre gondolsz? Tára minden tudásnak, melyet az emberiség hosszú élete folyamán felhalmozott. Foglalatja minden tételnek, törvénynek, rendeletnek, mely a közéletet ma vagy a múltban szabályozta. A legrégibb írók, épúgy mint a legújabbak, nyomtatott kiadásokban állnak rendelkezésedre. így van ez közel ötszáz esztendő óta. De ötszáz esztendő még csak egy tizedrésze sem a könyv sokezeréves múltjának. Elámulsz, ha nézed, mily roppant örökséget adott át a nyomtatványnak a régibb korok másfajta könyve. Az egész középkoron át a kódex a „könyv". Az Újtestamentum s mindazok a művek, melyeken a kereszténység felépült, a mai nemzetek krónikái, ősi törvényei s a ma élő nyelvek legrégibb irodalmi emlékei mind az ő köntösében jelentek meg. Hitünk, nyelvünk s nemzeti szellemünk a kódexirodalomban bontakozott ki. A klasszikus ókorban „könyv" alatt a tekercset értették. Az ő alakjában látott napvilágot humanisztikus műveltségünk szülője: a görög és latin remekírók irodalma. De ez is csak leszármazottja egy még régibb műveltségnek. A babyloni agyagtáblákra jegyzett legendákban megtaláljuk a későbbi görög mythológia kereteit és ősmotívumait, de a zsidó ótestamentomi hit magvát a világ teremtéséről meg a vízözönről, sőt még a kereszténység szentháromságtanának alapvonalait is...