A környezet erősödő savasodása [antikvár]

Az iparilag fejlett országokban már a múlt században megfigyelték, hogy iparvidék környékén a füstgázok káros hatással vannak a növényzetre. Angliában a levegő tisztaságát vizsgálva Róbert A. Smith 1872-ben „háromféle levegőt" figyelt meg, amelyek közül a kénsavat, vagy szulfátot tartalmazó városi levegőt jellemezve a világon először ő írta le „a savas eső" kifejezést. Sőt, a légkör-kémia alapját lerakó könyvében már olyan jelenségekkel is foglalkozott, amelyekkel ma is szembetaláljuk magunkat. Ezek az eredmények azonban széles körben nem váltak, nem válhattak ismertté, főként azért, mert a füstgázokból származó savas csapadék még hosszabb ideig csak kisebb helyi jelentőségű problémákat okozott. A II. világháború után azonban a széntüzelésű hőerőművek és más ipari füstgázok hatására nagy kiterjedésű területek váltak a savas kiülepedés következtében veszélyeztetetté, s ezzel a helyzet gyökeresen megváltozott. A 60-as évek közepétől, végétől a károsodás üteme felgyorsult. A savas esők hatására alig egy évtizeden belül sok ezer skandináviai tó vize vált savassá. Növény- és állatviláguk részben, vagy teljesen kipusztult. A tömegkommunikációs eszközök révén a világ minden részén ismertté váltak ezek a problémák. Ebben az időben főként Skandináviában és az Egyesült Államokban a savas esőt „lopakodó, csendes halálként", vagy a „legnagyobb természeti katasztrófaként", sőt „láthatatlan ellenségként" is aposztrofálták.