A közlekedés rendje [antikvár]

Miért szükséges a közlekedést ilyen részletesen szabályozni ? - kérdezhetné a Gépjárművezetőképző Iskola hallgatója, amikor a gépkocsivezetést tanulva, kénytelen kézbevenni a közlekedés rendjére vonatkozó szabálygyűjteményt. Úgy véli, tudna 6 magától kitűnően közlekedni, csak ne avatkoznának állandóan mások is bele. Ilyenkor csupán arról feledkezik meg9 hogy az utcán egy sereg „különböző érdekű" ember találkozik. Más az érdeke a közlekedés folyamán a gyalogosnak, a motorosnak, az autó vezetőjének, a lovaskocsi hajtójának és megint más a villamos vagy az autóbusz utasának. Ezt a sok-sok, egymással igen gyakran szöges ellentétben álló ,,érdeket99 van hivatva a hatóság összeegyeztetni, megállapítani: mi az, ami a nagy többség érdekének megfelel, hogy ennek alapján alkossa meg a mindenkire érvényes szabályt. A szabályok meghozatalánál döntő szempont Alkotmányunk alapvető tétele: ,,A Magyar Népköztársaságban legfőbb érték az ember". Az ember életének, testi épségének, valamint az egyén és a közösség vagyonának védelme a közlekedésrendészeti szabályok legfontosabb feladata. S hogy az emberi élet védelmére mennyire szükség van, mi sem bizonyítja jobban, mint a legkülönbözőbb országok baleseti statisztikái, amelyek mind azt mutatják, hogy a fékevesztett közlekedés úgyszólván minden percben áldozatokat szed. Téves az a nézet, hogy a bálesetek okozói mindig a gépjárművez tök. Gondoljunk csak a ki nem világított lovaskocsikra, a minden jelzés nélkül váratlan nyolcasokat csináló kerékpárosokra, s talán elsősorban a - „ Vigyázzon a gépkocsivezető, őt fogják lecsukni9 9 kényelmes álláspontjára helyezkedő - gyalogosokra, akik számtalanszor saját vesztük okozói. Mégsem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a leggyorsabb, az avatlan kézben legkönnyebben veszélyessé válható közlekedési eszköz mégiscsak a gépjárművezető gondjaira van bízva és az ő lelkiismeretes, gondos, szabályoknak megfelelő magatartása a balesetmentes közlekedés legfőbb záloga. A felszabadulás előtti Magyarország bíróságai szabálytalanság elkövetése esetén szinte kizárólag a gépkocsivezetőt büntették (feltéve természetesen, hogy az illető nem volt protekciós úrvezető...).