A Közlekedési Múzeum Évkönyve IV. [antikvár]

Múzeumunk tevékenységének folyamatos dokumentálása és publikálása évkönyveink feladata. Eddig három évkönyvben adtunk számot intézményünk munkásságáról. Az I. kötet - a múzeum 75 éves jubileumára - 1971-ben jelent meg; ebben összefoglaltuk az alapítástól a jubileumi évig eltelt háromnegyed évszázad történetét is.1 A II. kötet 1974-ben hagyta el a nyomdát, s ez az 1972-1973. évek munkásságát dolgozta fel.2 A III. kötet ugyancsak két esztendő, az 1974-1975. évek tevékenységét dokumentálta, és 1977-ben került az olvasó kezébe.3 E IV. évkönyvünk - az előzőekhez mindenben hasonló felépítésben és kivitelben - az 1976 és 1978 közötti három esztendő fejlesztési tevékenységéről, gyűjteménygyarapításáról, tudományos és közművelési munkásságáról ad számot. Ez a munka az 1976-1980. évekre kidolgozott ötéves kerettervünk fő irányainak időarányos realizálását biztosította. Az elmúlt három esztendőt a változatlanul aktív, folyamatos múzeumi tevékenység, az időszaki kiállítások nagy száma mellett fontos újabb fejlesztési eredmények jellemezték. Folytatódott a budapesti Tatai úti korszerű raktárkomplexum építése; a munka első üteme 1977 végén lelt készen. Elkészültek a Múzeum központi épülete bővítésének műszaki tervei, és 1978-ban jóváhagyták a beruházási programot. Új állandó kiállításaink létesültek Nagycenken; 1976-ban egy kisebb hintókiállítás, 1978-ban pedig a szabadtéri kisvasúti járműkiállítás. Pécsett - Múzeumunk új filiáléjaként - 1978-ban vasúti pályaépítési és -fenntartási gyűjtemény, illetve állandó kiállítás létesült. Múzeumunk 1966. évi újramegnyitásának 10 éves évfordulójáról 1976-ban tudományos ülésszakkal, kiállítással és a szocialista közlekedési múzeumok vezetői konferenciájának megrendezésével emlékeztünk meg. Közművelési munkánk is továbbfejlődött; e célra külön csoportot állítottunk fel. E sokrétű tevékenység, különösen a folyamatos múzeumi munka és a fejlesztési munka kényszerű párhuzamossága, rendkívüli mértékben igénybe vette a múzeum kollektívájának teljesítőképességét, amit megnövelt a jelentős létszámfluktuáció, valamint a takarékos gazdálkodás erősödő igénye. A következőkben a fontosabb eredményekről és a kapcsolatos problémákról adunk áttekintést.