A magyar bányamunkásság harcai [antikvár]

A disszertáció bevezető része a második világháború kitöréséig ismerteti a magyar szénbányászat általános viszonyait és a szénbányászat magyarországi fejlődését. Bemutatja, hogy a bányászat fejlődését a feudális maradványok, a kedvezőtlen természeti adottságok és a korán kialakult szénkartel mohó profitéhsége gátolták. A századforduló előtt a már az 1850-es évektől a magyarországi szénbányászatba behatolt osztrák tőke mellé felzárkóztak a francia, a német és a belga tőkés csoportok is. Az 1890-es években keletkeztek a szénbányászati monopolvállalatok: a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., a Magyar Általános Kőszénbánya Rt., melyek szorosan összefonódtak a Pesti magyar Kereskedelmi Bank Rt.-al és a Magyar Általános Hitelbank Rt.-al. A két hatalmas szénkonszern, mindvégig megőrizve vezető szerepét, az 1930-as években a magyar szénbányászatban is uralkodó pozíciókhoz jutottak, majd a későbbi években mindjobban összefonódtak a történelmi uralkodó osztállyal és nagy politikai befolyásra tettek szert.Jelentős szereppel bírt az 1930-as évek magyar szénbányászatában az 1850-es években fejlődésének indult, osztrák érdekeltségű Dunagőzhajózásái Társaság pécskörnyéki feketeszén bányászata és az állam tulajdonát képező, a századforduló körül kifejlődni kezdő komlói és borsodi bányaművek.