A magyarországi közlekedés krónikája [antikvár]

A magyarországi közlekedés történetének korszakai A közlekedés történetével kapcsolatos hazai kutatások mindössze néhány évtizedes múltra tekintenek vissza. Történészek a közlekedés kérdését leggyakrabban konkrét szempontokból (gazdaságtörténet, belpolitika stb.) érintik, alig néhányan elemezték tágabb összefüggéseit.1 Mérnökök vették számba - gyakran kimerítő alapossággal - technikatörténeti aspektusait, a földrajztudomány foglalkozik a Kárpát-medence tér- és településszerkezetével, a közlekedési infrastruktúrával, közgazdászok elemezik működési folyamatait, környezeti hatásait.2 Az elmúlt évtizedben közlekedéstörténeti összefoglaló munka Czére Béla tollából jelent meg.3 A szerző azt a szemléletet képviseli, amely szerint a közlekedés története egyes ágazatainak egymás mellett létező története. Munkája ezért az ágazati szerkezetet követi: külön tárgyalja az egyes korszakok (amelyek azonosak Magyarország politikatörténeti korszakaival) vasúti, közúti, vízi, légi és városi közlekedésével kapcsolatos eseményeket. A közlekedés története természetesen események sorozata (ezt ennél a kronológiánál semmi sem példázhatja jobban), de mégsem lehet a lényegét pusztán ágazati eseménytörténettel megragadni. A közlekedést bonyolult rendszerek, rejtett struktúrák működtetik és befolyásolják. Ennek a tanulmánynak az a célja, hogy segítsen az események és struktúrák közötti kapcsolat összefüggéseinek értelmezésében. Minderre azért van szükség, mert a struktúrák hosszú idejű változásait a napi események gyakran elrejtik szemünk elől. A közlekedés története számomra az ember-jármű-állam-hálózat közötti kapcsolatok szövevényes hatásainak elemzését jelenti. Az újabb és újabb térlegyőzési technikák (gőzhajó, vonat, kerékpár, autó, repülőgép) új emberi igényeket indukáltak, melyek tovább formálták az infrastrukturális környezetet. A közlekedési infrastruktúra mindenkori állapota és működése 1 Pogány Mária: Vállalkozók, mérnökök, munkások a magyar vasútépítés hőskorában 1845-1875. Bp. Akadémiai Kiadó, 1980.170 p., Gergely András: Egy gazdaságpolitikai alternatíva a reformkorban: a fiumei vasút. Bp. Akadémiai Kiadó, 1982. 166 p., Palotás Emil: A nemzetközi Duna-hajózás a Habsburg Monarchia diplomáciájában 1853-1883. Bp. Akadémiai Kiadó, 1984. 159 p. Az elmúlt évtized szakirodalmából kiemelkednek Majdán János 19. századi vasúttörténettel, í 11. Eperjesi László a 20. század első felével foglalkozó közlekedéspolitikai elemzései. 2 A technikatörténeti megközelítésére példa: Nagyvasúti vontatójárművek Magyarországon. Szerk. Czére Béla és Vaszkó Ákos. Bp. Közdok, 1985., valamint Kubinszky Mihály-Lovász István-Villányi György: Régi magyar villamosok. Bp. 2000. Budapesti Városvédő Egyesület, 362 p. A közlekedéssel kapcsolatosan számottevőek az infrastruktúra-kutatás (Ehrlich Éva, Tánczos Lászlóné, Gilicze Éva), a térszerkezeti-urbanizációs (Erdősi Ferenc, Beluszky Pál), a közgazdasági (Major Iván), a közlekedéspolitikai-környezetvédelmi (Michelberger Pál, Ruppert László, Fleischer Tamás), a szociológiai (Losonczi Ágnes, Szelényi Iván) kutatások eredményei. 3 Czére Béla: Magyarország közlekedése a 19. században 1780-1914. Bp. 1997. MÁV, 268 p.