A nyomtatott betű művészete [antikvár]

Részlet: A BETŰ MŰVÉSZETÉNEK FELFEDEZÉSE A 19. század második fele az ipari művészeteknek, így a könyvnyomtatásnak is egyik legszomorúbb korszaka. A kézműipari termelés helyébe a gyáripar lépett, a minőségi elv helyét a mennyiségi követelmény foglalta el. A régifajta kézműves, akinek tudása mesterről-tanítványra szállt, mesterségbeli érzéke apáról-fiúra öröklődött, a versenyben alulmaradt és lassanként kiveszett. A kéziszerszámok szerepét gépek vették át. A hiba „ azonban nem a technika rohamos fejlődésében volt, hanem abban, hogy a kulturális fejlődés nem tudott lépést tartani vele. Szolgailag utánozták a kézműipari termékek formáit, ahelyett, hogy az új technikáknak megfelelő új formák megteremtésére törekedtek volna. Talán nem sorolható az alkalmazott művészetek körébe, de közel áll ide a vasúti kocsi, vagy az automobil példája. Évtizedekig tartott, amíg az előbbi a postakocsi, utóbbi a lónélküli fogatnak mai szemmel oly nevetséges formáitól szabadulni tudott és megteremtette a maga feladatának megfelelő és esztétikailag is tökéletesebb formáját. Milyen volt az építkezés, a bútorkészítés, az edénymívesség, az ötvösművészet a 19. század második felében? Milyen könyveket nyomtattak ebben az időben? Egyszerűen a történeti stílusokat utánozták, anélkül, hogy azok szellemét megértették, az anyag és szerkezet törvényeinek megismerésére törekedtek volna.