A szénbányák államosítása [antikvár]

Negyven éve államosították a szénbányászatot Magyarországon. Lerombolt országunkban negyven évvel ezelőtt sokan azt hitték, hogy az újjáépítéshez egy egész történelmi korszak is kevés lesz. Négy évtized alatt mégis egy évszázadnyi utat jártunk meg, az ország minden nehézség ellenére is fejlett ipari országgá lett. A polgári és a velük szövetkezett reakciós erők útját akarták állni mindenféle államosítási politikának. Akcióikhoz a nyugati tőkés köröktől hathatós támogatást kaptak. Kezdetben arról beszéltek, hogy a bányák államosítása nem jelenthet többet a „szénjog államosításánál", vagyis hogy a kapitalisták a bányászati jogért adózzanak ugyan az államnak, de a bányák tulajdonjoga maradjon továbbra is az övék. Nyíltan egyetlen párt vagy politikus sem mert fellépni az államosítás ellen, de a reakciós erők különféle érvekkel igyekeztek bizonyítani a bányák államosításának aggályos és időszerűtlen voltát. A kommunista párt győzelemre vitte a bányák államosításának ügyét. A bányamunkások számára a bányák államosítása ugyanazt jelentette, mint a nincstelen parasztoknak a földreform. Az egyik bányászból lett képviselő, a nemzetgyűlés vitájában így indokolta a szénbányászat államosításának szükségességét: „Erős a meggyőződésem, hogy ez a törvényjavaslat véget vet a bányavállalatok uralmának. A bányakapitalizmus megérett a pusztulásra, öncélú volt, semmit sem tudott adni az országnak, csak önmagát tömte, érdekeit védte, azokat pedig, akik neki hatalmas hasznot hajtottak, pusztította. Kapzsi, önző és lelkiismeretlen volt, a bányászok életével, egészségükkel nem törődött, rablógazdálkodást folytatott. Kérdem, hová tette azt a rengeteg hasznot, amelyet az első háború alatt és után a szénkonjunktúra idején gyűjtött? Mire fordította azt a hasznot, amely túlnyomórészt ki nem fizetett munkabér volt? Megmondom: ügyesen tartalékolta, átsíbolta más vállalatokba, vagy kisíbolta az országból, a bányák pedig a legelhagyatottabb állapotban maradtak és vannak. Ez a törvényjavaslat a mienk, bányászoké. Ahogyan a föld színe a parasztoké, a föld belseje legyen a bányamunkásoké!" Minden korszak felmutatja a maga jellemző hőstípusát. A felszabadulás utáni évek egyik hőse a szénbányász.